A racionális és kritikus gondolkodás segít megőrizni hidegvérünket egy vitában, konfliktusban. Mégis sok beszélgetés elcsúszik azon, hogy akár tudtunkon kívül, szándékaink ellenére az érvelésünk hamis.

Elmondanám, hogy igazam van, kérem!

Mielőtt elfogynának az érveink, még gyakran odapörköljük és erősen kapaszkodunk belé, mintha segítene talpon maradni: „Nincs igazad!” (Hm, Besenyő Pista bácsinak is fontos ez a téma: "Nekem meg már kétszer is igazam volt, mióta bejöttem.")

De ahhoz, hogy el tudjuk dönteni, kinek van igaza, előbb azt kell megnéznünk: igazat állít-e egyáltalán az adott fél. Ha van a mondandójában állítás, az vajon megállja-e a helyét? Nem billeg?

És ha ok-okozati magyarázatot is ad, akkor az valóban következik egyikből a másik? Tényleg alátámasztja, vagy csak úgy tűnik? A legjobb családban is megesik, hogy érvelésünk hibás. Érdemes felismerni, mielőtt félrevinné a beszélgetést és veszekedéssé fajulna el.

Izgalmas családi kirándulásra hívlak: kifejezetten családi példákkal nézzük meg együtt, melyek a leggyakoribb érvelési hibák, hamis, megtévesztő érvelések! Nna jó, csempéztem bele közéleti állításokat is, hogy a családi vitáknál is résen lehess.

1. Szalmabáb érvelés

Valaki torzítja vagy eltúlozza a másik állítását, hogy könnyebb legyen támadni.

Gyerek: „Te azt mondod, hogy sosem akarok tanulni, pedig csak most pihenni akartam, nem egész nap lógni!”

Apa: „Hogy érthetne egy nő a tetőépítéshez vagy a bojlerszereléshez? Még vezetni sem tudnak.”

Anya: „Nem is szültél, honnan is tudnád, mi zajlik bennem?”

Politikus: „Az ellenzék szerint óvni kell a környezetet, de valójában teljesen le akarják állítani a gazdaságot.” / „A kormány azt mondja, hogy a gazdaság növekedett, de valójában csak a milliárdosok gazdagodtak, a középosztályt teljesen elhanyagolták.”

2. Személyeskedés

A vita tárgya helyett a személyt támadja valaki.

Anya: „Te nem akarsz időben hazajönni, ezért nem lehet veled normálisan beszélni!”

Nagyszülő: „Te sosem figyelsz a gyerekre, ezért mindent elrontasz!”

Gyerek: „Te mindig csak kritizálsz, sosem dicsérsz!”

Politikus: „A képviselő nem tudja értelmesen elmondani a véleményét, szóval a javaslata sem lehet jó. Különben is, hogy van felöltözve? Nem képes megtisztelni az Országgyűlést?”

3. Hamis okozat

Feltételezi, hogy az egyik esemény okozza a másikat, bár nincs bizonyított kapcsolat.

Apa: „Mivel tegnap esett az eső, biztos ezért vesztett a csapatom a focimeccsen.”

Anyós: „Azért nem lett rend a konyhában, mert előző nap rossz volt az idő.”

Gyerek: „Nem kaptam kakaós csigát reggelire, ezért biztos rosszul sikerült a dolgozatom.”

Politikus: „Az elmúlt tíz évben megduplázódott a dugók száma a fővárosban, tehát a városvezetés alkalmatlan.”

4. Csúszós lejtő

Azt állítja valaki, hogy egy kis lépés elkerülhetetlenül nagy, negatív következményekhez vezet.

Apa: „Ha nem tanulsz az őszi szünetben, év végén meg fogsz bukni / utcaseprőnek sem vesznek fel.”

Anya: „Ha nem vagy képes rendet tenni a szobádban, így nem fog senki sem elvenni feleségül.”

Anyós: „Ha ma megengeded az édességet, holnap biztosan mindig csak azt akarja majd enni.”

Politikus: „Ha a diákok szabadon választhatnak, milyen tantárgyakat tanulnak, akkor végül senki sem fog tanulni semmit, és elmaradunk a nemzetközi versenyben.”

5. Állító kérdés

Olyan kérdés, ami már tartalmazza a választ, így manipulál.

Nagyszülő: „Ugye nem akarod, hogy a gyerek soha ne tanuljon meg tisztességesen viselkedni?”

Anya: „Te is azt akarod, hogy a gyerek megfázzon?”

Apa: „Ugye nem akarod, hogy mindig én vigyem utánad a zsíros tányért?”

Gyerek: „Te loptad el a tollamat?”

Politikus: „Ön elutasítja XY tervét, mely beláthatatlanul hosszú időre eladósítaná hazánkat?”

6. Bizonyítási kényszer áthárítása

Ahelyett, hogy saját állítását bizonyítaná, a felelősséget a másikra tolja.

Gyerek: „Igenis van szörny az ágyam alatt! Bizonyítsd be, hogy nincs!”

Anya: „Biztos vagyok benne, hogy a gyerek lázas volt tegnap este. Ha nem tudod egyértelműen cáfolni, akkor ne is vitatkozz velem.”

Apa: „Szerintem a gyerekeknek nem árt, ha sokat lógnak a telefonon – ha nem tudod bebizonyítani, hogy ez biológiailag hogyan árt nekik, akkor igazam van.”

Politikus: „Az ellenzék/kormány hazudik a gazdasági adatokkal kapcsolatban, de ha bizonyítani akarod, mutasd meg, hogy nem igaz!”

7. Kétértelműség

Olyan állításra alapoz, ami többféleképpen érthető, és ebből von le téves következtetést.

Anya: „Nem költöttem sokat a bevásárlásnál.” (Az ő értelmezésében „nem sok” = több tízezer forint.)

Apa: „Segítettem a házimunkában.” (Valójában elpakolt két tányért, de úgy hangzik, mintha sokat dolgozott volna.)

Nagyszülő: „Rendszeresen szedem a gyógyszereket.” (Csak akkor, amikor eszébe jut, de a „rendszeres” jelentése szabadon értelmezett.)

Gyerek: „Megcsináltam a leckét.” (Csak félig írta meg, de a kijelentés így is állhat.)

Politikus: „Az új szabályozás mindenki számára előnyös lesz.” / „Magyarország jobban teljesít.” / „Senkit nem hagyunk az út szélén.”

8. Közvélekedésre hivatkozás

Azt állítja valaki, hogy valami igaz, mert „mindenki így gondolja”.

Apa: „Minden rendes apa túlórázik, hogy eltartsa a családját – ezért nekem is így kell csinálnom.”

Anya: „Mindenki tudja, hogy a gyereknek jót tesz, ha korán tanul zongorázni.”

Gyerek: „De hát az osztályban mindenki kapott már telefont, csak nekem nincs, úgyhogy nekem is kell!”

Nagyszülő: „Mindig is úgy volt, hogy a vasárnapi ebédnél együtt ül az egész család – hát akkor most is így kell lennie.”

Nagyszülő: „A fiúk nem sírnak, hagyd már abba!”

Politikus: „Mindenki tudja, hogy találkozott XY-nal, tehát ő pénzeli az akcióit.”

9. Tekintélyre hivatkozás

Egy személy vagy intézmény tekintélyére hivatkozik ahelyett, hogy az érvek tartalmát vizsgálná.

Nagyszülő: „Három gyereket felneveltem már, biztos tudom, mi a helyes!”

Anya: „A tanár mondta, akkor azt/úgy is kell csinálni!”

Apa: „A könyv is azt írja, hogy így kell csinálni, tehát nincs vita.”

Reklám: „Brit kutatók igazolják, hogy ...”

Politikus: „Mérvadó/tekintélyes nyugati lapok is megírták, hogy ....”

10. Anekdotikus érvelés

Személyes történetekből, egyedi tapasztalatból von le általános következtetést.

Anyós: „Amikor én kicsi voltam, nem kellett korán kelni, és minden rendben volt.”

Nagyapa: Engem is megpofoztak, mégis jó ember lettem.

Apa: én is játszottam számítógépen gyerekkoromban, mégsem lettem függő, vagy zombi.

Gyerek: „A barátomnál minden nap édességet ehetnek, és boldogok, szóval nekem is szabad.”

Politikus: „Az én szomszédom vállalkozása az adócsökkentés óta virágzik, tehát az egész országban az adócsökkentés biztosan segíti a vállalkozásokat.” / „Meg lehet nézni, hány új autó áll a bevásárlóközpontok parkolójában, ezt mondjátok ti szegénységnek és rosszul teljesítő gazdaságnak?”

11. Hamis dilemma

Két lehetőséget állít fel, mintha csak ezek léteznének, miközben van más alternatíva is, amelyekről vagy nem tud vagy figyelmen kívül hagy., esetleg elhallgat.

Anya: „Vagy a gyerek minden délután zongorázik, vagy biztosan elrontja az életét.”

Gyerek: „Vagy adtok nekem azonnal telefont, vagy soha nem leszek népszerű az osztályban.”

Gyerek: „Ha nem akarsz most velem játszani, akkor nem vagy a barátom és soha többet nem játszhatsz velem.”

Anyós: „Vagy minden vasárnap együtt ebédelünk, vagy a család szétesik.”

Politikus: „Aki nincs velünk, ellenünk van.”

12. Hamis kompozíció / felosztás

Egyedi esetből von le messzemenő következtetést, vagy fordítva.

Anya: „Az osztályodban az összes gyerek sík hülye, mert a te osztálytársad, Jocó sem tudta megoldani a feladatot.”

Apa: „Találkoztam egy bunkó, lekezelő tanárral, ezért ilyen ostobák a mai diákok.”

Nagyszülő: „Minden nagyszülő úgy gondolja, hogy a fiatalok nem tisztelik a szabályokat, szóval a tiéd sem fogja.”

Nagyszülő: „Az egész család egészséges, tehát a gyerek biztosan nem evett ma édességet.”

Politikus: „Néhány/sok KATA-s vállalkozó bejelentés helyett dolgozott így, ezért megszüntetjük a visszaélést és a KATA-t.”

13. Mazsolázgatás

Csak a neki tetsző példákat emeli ki, és ezekből von le következtetést.

Anyós: „Láttam egy cikket, ahol három gyerek is rendetlen volt, ilyenek ezek a mai kölkök mind.”

Anya: „Hétfőn és kedden olyan kedvesen bánt velem. Figyelmes ember.”

Gyerek: „Már hallottam, hogy ketten is a suliban lógni szoktak, nem buktak le, akkor én is lóghatok.”

Tinédzser: „Már kétszer rám nézett. Biztos, hogy szeret.”

Politikus: „A konzultációt visszaküldők 97%-a elutasította. Tehát Magyarország nemet mondott rá.”

14. Személyes kétely

Az érvelés a saját kételyekre vagy bizonytalanságra alapoz, nem tényekre.

Apa: „Nem hiszem, hogy a gyerek tényleg meg tudta oldani azt a feladatot egyedül, túl bonyolultnak tűnik nekem.”

Anya: „Kétlem, hogy a lányom el tudja dönteni, mi a helyes ebben a helyzetben.”

Tinédzser: „A felnőttek nem értenek semmit, olyan régen voltak már gyerekek, mindent biztosan elfelejtettek, vagy soha sem éreztek ilyet.”

Politikus: „Én nem értem, hogyan működhetne a teljes állami egészségügyi reform, szóval biztosan nem is működne.”

15. Nem igazi skót

Valakit hiteltelennek állít be a cselekedete hiánya miatt, mintha a tett hiánya bizonyítaná az állítás helytelenségét.

Nagyszülő: „A férfiak nem sírnak.” - „De én néha meghatódom.” - „Akkor nem is vagy igazi férfi.”

Apa: „Ha igazán szereted a házimunkát, miért hagyod mindig el a szobádat?”

Anya: „Minden nagymama imád főzni.” - „A nagymamám sosem szeretett főzni.” - „Akkor a nagymamád nem is igazi nagymama.”

'56-os szlogen: Aki magyar, velünk tart. (például valaki, aki magyar, de valamiért nem tudott vagy nem akart csatlakozni – egyszerűen ki vannak zárva az állítás alanyai közül)

Politikus: „Az ellenzéki képviselő, aki támogatja az adóemelést, nem is igazi konzervatív, hiszen egy igazi konzervatív soha nem emelne adót.”

16. „Te is” érvelés

A másik hibáit vagy hiányosságait hozza fel, hogy igazolja saját álláspontját.

Apa: „Te is mindig késve jössz haza, szóval ne kritizáld a gyereket sem!”

Gyerek: „De te se voltál kitűnő és lógtál a suliból, szóval ne nyaggass a tanulással!.”

Nagyszülő: „Nálatok is folyton üvölt valami zene, miért baj, ha hangosabbra állítom a tévét?”

Politikus: „Ne kritizáld a kampányköltségünket, hiszen a másik párt is ugyanezt csinálta legutóbb!”

17. Lényegtelen konklúzió

Egy állításból olyan következtetést von le, ami nem következik belőle és nem kapcsolódik érdemben a témához

Apa: „Nem takarítottad ki a kamrát, pedig megígérted.” - „A konyhában viszont minden rendben van, szóval nem értem a felhajtást.”

Apa: „Azért nyert a csapatom, mert steni a sör a büfében.”

Gyerek: „Bepótoltad a múlt heti mulasztást?” - „Nem, mert még senki nem reagált a wiber-csoportban a kérésemre és nem volt hajlandó elküldeni nekem a leckét.”

Politikus: „A gazdasági növekedés üteme idén rendkívül magas volt, tehát a környezetvédelemre sem kell költeni többet.”

18. Szerencsejátékosok tévedése

Azt feltételezi, hogy a véletlenszerű események múltbeli alakulása befolyásolja a jövőbeli kimeneteleket.

Apa: Apa: „Már hetek óta nem volt veszekedés a gyerekkel, a nyugodt esténk lesz.”

Anya: „A gyerek már három éjszaka nem pisilt be, nem lesz gond.”

Gyerek: „Már kétszer nem vettem sisakot a rollerhez és nem estem, most sem lesz bajom!”

Gyerek: ”Csak nem hív ki a tanár egymás után két nap felelni.”

Nagyszülő: „Már három hónapja nem volt beteg a családban senki, tehát biztosan a következő héten sem fog senki megbetegedni.”

Politikus: „Az elmúlt x választáson a kerületben mindig nyertünk, szóval most is mi fogunk győzni a következő választáson.”

19. Náci kártya

Nem feltétlenül kell „náci” nézet vagy témakör: arról van szó, hogy valakit szélsőséges vagy erkölcsi minősítéssel bélyegez meg, ha nem ért egyet vele.

Nagyszülő: „A liberális nevelés miatt kezelhetetlenek ma a gyerekek és nincs egy csöppnyi tisztelet sem bennük.”

Anya: „Ha nem értesz egyet velem, az olyan, mintha ellenség lennél a családban.”

Anya: „A híres séf mindig pontosan mérte az összetevőket, tehát ha te is pontosan méred a lisztet a sütésnél, az túl merev és rossz.”

Nagypapa: Miért, gyúcsány jobb volt?”

Politikus: „Let's Make America Great Again” (MAGA) / „Tegyük Magyarországot újra naggyá!”

Mit tegyünk, ha érvelési hibát hallunk?

Ha felismered, hogy a másik gondolataiból (akár a gyerek, akár a párod, valamelyik családtagod, munkatársad, vagy egy olvasott szöveg, egy interjú alanya) érvelési hibát hallottál ki, először is próbáld megőrizni a nyugodtságodat, ne támadj vissza, ne dörgöld az érvelési hibát az orra alá.

Természetes, hogy ilyenkor megjelenik benned egy érzés: csalódottság, tehetetlenség, feszültség, az is lehet, hogy kíváncsiság, döbbenet. Mégse feltételezd rögtön, hogy szándékosan akar megtéveszteni, becsapni - ugye már ez is egy érvelési hiba és kritikus gondolat egyben, ami eltávolít. Légy elegáns, ha felfedezed az érvelési hibát.

Legyél te az, aki szuperhősként megállítja a szakadékba rohanó vonatot és inkább tegyél fel tisztázó kérdést:

• „Pontosan mire gondolsz?”,
• „Elmondod, mit értesz ez alatt?” vagy
• „Ebből hogyan következik az, amit mondasz?”.

Ha saját magadon veszed észre a hibát, nyugodtan ismerd el, fedd csak fel – ezzel példát mutatsz, stabil terepet adsz a biztonságos beszélgetéshez, a megítéléseden nem fog csorba esni, sőt még javítani is fog. Az erőt, a korrektséget, őszinteséget, a becsületet látják benned.

Természetesen aki menetrendszerűen és egyre hangosabban, erőszakosabban él ezekkel az érvelési hibákkal, attól - a saját magunk békéje és egészsége érdekében - jobb egyszerűen távol tartani magunkat (ld. viták a fb-on, vagy harcedzett politikusokkal).

A családban a cél nem a győzelem, hanem a tisztánlátsá és a közös megértés, hiszen hosszútávra tervezünk. Így a vita együttműködéssé alakulhat, nem pedig erőfitogtatássá.

Meglátod, ezt a tudást remekül használhatod, gyakorolhatod akkor is, amikor beszűrődik a politika a családba.

Huba

Napról napra morzsányival
jobb apává válunk.

Photo by Volodymyr Hryshchenko
on Unsplash