Az apaságról szóló beszélgetésekben sokszor előkerül, mit rontunk el, hol hibázunk, min lehetne, vagy "kellene" változtatnunk. Ritkábban beszélünk arról, amikor valami jót vagy valamit jól csinálunk. Pedig ezek a pillanatok nemcsak apró sikerek, hanem megerősítések, igazi kapaszkodók is – nekünk és a gyerekeinknek egyaránt. Érdemes tehát megállni, körülnézni, és rájönni: igen, vannak helyzetek, amikor jót, ráadásul jól csinálunk.

Rettentő fontos, hogy tudatosítsuk magunkban, amikor valami összejött, működik, jó hatása van, tetszik az eredménye!

Jelen lenni – nem tökéletesen, hanem igazán

Lehet, hogy egy hosszú nap végén alig áll a szemünk a fáradtságtól, mégis odafekszünk a gyerek mellé és mesét olvasunk. Lehet, hogy belealszunk a könyvbe, vagy összekeverjük a szereplők nevét, de a gyerek nem ezt fogja észrevenni. Ő csak azt érzi, hogy ott vagyunk. Hogy mellette vagyunk. Hogy akartuk, hogy megpróbáltuk. Nyugalmas lezárást, békességet adtál, hogy elinduljon a pihenés, feltöltődés felé.

Példa a tettekkel – nem a szavak számítanak

A gyerekek abból tanulnak, amit látnak. Pörgesd csak vissza gondolatban, amikor barkácsoltál, kertészkedtél, együtt javítottátok meg a biciklit, azaz, bevontad őket. Akkor rengeteget tanult tőled, általad, melletted. Beléjük ivódott, hogy a dolgokat helyre lehet hozni, és hogy együtt könnyebb. Lehet, hogy ügyetlenül csavaroznak, vagy ferdén vernek be egy szöget, de közben azt tanulják meg: az apa nem csak beszél, hanem tesz is. A közös tennivalókkal az együttműködés, a fejlődés szükségletek elégítődhettek ki.

Megtanítani küzdeni – és felállni

Kevés nagyobb élmény van annál, mint amikor a gyerek először egyedül hajtja a pedált, vagy átússza a medencét. De mi, szülők tudjuk: ezekhez a pillanatokhoz sok bukás, könny és újrakezdés vezet. Idézd fel a pillanatokat, amikor ott voltál mellettük, amikor felemelted, ha elesett, és újra bíztattad. Akkor nemcsak egy képességet tanult meg, hanem azt is: a küzdelem értékes, a feladás nem opció, vigaszt és bátorítást adtál.

Szabadságot adni – nem a saját álmainkat erőltetni

Sokszor elcsábít bennünket a gondolat, hogy a gyerek valósítsa meg azt, amit mi nem tudtunk: legyen jobb focista, tanuljon jobban, járja be azt az utat, amit mi nem mertünk. Ha nem is emlékszek, mit gondoltál, amikor a szüleid tolták ezzel a csengőt, de az érzésre biztosan. Mennyivel másabb, amikor inkább figyeljük, miben lel örömöt a gyerek, és abban támogatjuk. Mert az apai szeretet lényege nem a formálás, hanem a kísérés. Ezzel az önállósághoz, önbecsüléshet járultál hozzá.

Szeretetet mutatni a párod felé

Nem is gondolnánk, mennyit tanul a gyerek abból, ahogyan egymással bánunk (nem is lehet elégszer megírni, elmondani). Amikor egy apró gesztussal, egy kedves szóval, egy puszival kapcsolódsz az anyához, párodhoz a gyerek jelenlétében, többet ér minden szónál. Ilyenkor a gyerek megtapasztalja: a tisztelet és a szeretet nem elvont fogalmak, hanem megélhető valóság. Az összetartozást, kapcsolódást, a szeretetet erősíted.

Észrevenni a kis dolgokat

Egy rajz elismerése, egy apró vicc közös nevetése, vagy egyszerűen csak együtt örülni egy kicsi eredménynek – ezekből a pillanatokból épül a gyerek önbizalma. Nem a nagy ajándékokból, nem a nagy szavakból, hanem abból, hogy látja: figyelünk rá, fontos nekünk, észrevesszük őt. Amire vágynak a gyerekek: visszajelzés, bátorítás, elismerés, azt így szépen megkapják tőled.

Nem kell tökéletesnek lenned

A jó apaság nem nagy gesztusokban rejlik. Nem vagy mindig erős? Nem baj. Nem vagy mindig bölcs? Hát ki az? Nem vagy mindig hibátlan? Létezik olyan ember egyáltalán? Ha tehát olykor hibázol, bénázol, kétségeid adódnak, akkor azt jelenti, hús-vér ember vagy és nem droid.

Minden nap eljön egy új nap, amikor egy morzsányit jobbak lehetünk tegnapi önmagunknál. Amikor hibázunk, elismerjük a hibát, mulasztást, tévedést, utána megpróbálod helyrehozni, kárpótolni, azzal is tanítasz: az alázatot, az újrakezdést, a rugalmasságot.

Elég, ha szeretettel és következetességgel vagy jelen. Ezek a pillanatok adják a gyerekeidnek azokat a mintákat, amelyekből később erőt merítenek, nő az önbecsülésük, mélyül az önismeretük, a bátorságuk, az életkedvük.

És talán ez az apaság egyik legnagyobb ajándéka: látni - ha megfigyeljük -, hogy a néha jót, néha jól csinálva nemcsak a gyerekeinket formáljuk, hanem saját magunkat is.

Huba

Napról napra morzsányival
jobb apává válunk.

.

Photo by Yogi Purnama
on Unsplash