Mikor volt utoljára, hogy a gyereked megosztott veled egy titkot? Egy apró kis történetet, amit nem akart akárkinek elmondani? Egy kincset, egy titkot a barátjáról, egy gondolatot, ami valamiért fontos volt neki? Ezek a pillanatok rengeteget árulnak el a kapcsolatotok mélységéről. Ilyenkor látszik igazán, mennyire érzi magát biztonságban melletted – és mennyire kölcsönös a tisztelet, a bizalom, a nyitottság köztetek.

Miért marad ki néha az apa a bizalomból?

Apaként egyrészt megnyugtató látni azt a bensőséges kapcsolatot, ami alapértelmezésként létrejön édesanya és babája között. Természetes, hogy a gyerek először inkább az anyjával osztja meg a titkait, érzéseit, vagy a napi történéseket. Ilyenkor könnyen lehet az apa megélése, hogy kimarad valamiből.

Ez nem arról szól, hogy az apa kevésbé fontos lenne. Inkább arról, hogy az anya – jellemzően – többet volt/van a gyerekkel, a beszélgetés pedig egyszerűen része a napi rutinjuknak. Apa viszont gyakran „eseményekhez” kapcsolódik: edzés, házi feladat, közös játék, autózás, étkezés. Fontos, értékes pillanatok ezek, de ritkán adnak alkalmat mélyebb beszélgetésre.

A gyerek nem tudatosan dönt arról, kivel osztja meg a belső világát. Inkább azt érzi, ki az, aki mellett biztonságban "megjelenhet" az érzéseivel, akitől nem kell félnie, hogy félreérti, elvicceli vagy kioktatja. És ez az, ahol az apa szerepe különösen fontossá válik: a bizalomteremtés tudatos gyakorlásában.

A kapcsolat mélyülése nem spontán, hanem tudatos

Sokszor abban bízunk, hogy ez kapcsolat szépen „magától” működik, hiszen szeretjük a gyerekünket, törődünk vele, érte dolgozunk. De a bizalom – különösen a gyerek lelkében – nem automatikus, hanem épül. Lassan, tapasztalatokból, apró reakciókból. Abból, hogy mit kezdesz azzal, amit ő megoszt veled.

Gondoljunk csak bele, hogy egész nap anyával van, és amikor hazaérünk, beköszönünk mély hangon, van olyan, hogy megijed tőlünk a saját gyerekünk, bármennyire is szeretettel tértünk haza. Idő kell hozzá, hogy feloldódjon, felfogja, hogy ez a szőrös pofa ugyanaz, aki tegnap is itt volt, akinek a hangját végülis már régóta – magzati korától – ismeri.

Ha egy gyerek megnyílik, az nem csuoán információátadás, hanem bizalomajándék. És azt, hogy legközelebb is megnyílik-e, az dönti el, hogyan reagálsz.

• Attól függ, hogy az első kavicsot, botot, amit felvesz a földről és rádbíz, mit kezdesz vele, megőrzöd-e, amíg újra elkéri tőled.
• Attól függ, hogy a füledbe súgott szavakkal mit kezdesz.

Egy elviccelt, leintett vagy „semmi baj, majd kinövöd” típusú válasz gyorsan elzárja a csatornát. Egy figyelmes „Köszönöm, hogy elmondtad” viszont megnyitja.

Egy egyszerű szokás, ami mélyíti a kapcsolatot

Van egy apró, de hatásos eszköz, amit bármelyik apa beépíthet a mindennapjaiba. Hetente egyszer, valamikor, amikor nyugi van – este, autóban, vacsora után – kérdezd meg a gyerekedet:
„Mi volt a legjobb és mi volt a legnehezebb dolog a héten?”

A kulcs nem is a kérdésben van, hanem abban, hogy utána te is megnyílsz, segítve ezzel a gyereket, mire is gondolsz tulajdonképpen. Például:
„Érdekel, hogy nekem mi volt?” vagy „Képzeld, a munkahelyemen ma történt valami furcsa…”

Ez a szokás finoman átbillenti a kapcsolatot egyirányú „nevelésből” kölcsönös emberi kapcsolattá. Megmutatod, hogy te sem vagy tökéletes, hogy neked is vannak nehézségeid, sikereid, érzéseid – és ettől a gyerek azt érzi, hogy a sajátjainak is van helye, létjogosultsága.

Ami ilyenkor elhangzik, azt lehtőség szerint ne minősítsd, ne javítsd ki, ne vond kétségbe, ne elemezd, mit csinálhatott volna másként, „hol rontotta el”. Inkább köszönd meg, hogy elmondta. Ez lesz a kimondatlan szabály: amit itt elmondunk, az a mi titkunk. Ezzel születik meg a biztonságos tér, ahol őszintén lehet beszélni.

Természetesen én a feleségemmel mindig megosztom a részleteket, és ő is bizalmasan kezeli. Hiszen egészéges helyzetben nem arról van szó, hogy anyának nem mondja el, hanem, hogy valamit nekem mondott el.

A bizalom hosszú távú befektetés

Ha ez a rutin része lesz az életeteknek, a gyereked idővel magától fog keresni, ha valami nyomja a lelkét. Nem azért, mert kötelező, hanem mert megszokta: apa figyel, nem ítél, nem bagatellizál, rá lehet bízni. Mert tudja, hogy nála biztonságban van.

Ez az a pont, ahol az apaság túlmutat a gondoskodáson. Ahol nemcsak a külső világra készíted fel, hanem a belsőre is – a kapcsolódás, a bizalom, az érzelmi intelligencia világára.

Beszéljünk még a titokról

Léteznek olyan titkok, amikrőlrettentő nehéz beszélni. És igen, ez valamiféle bántáshoz, bántalmazáshoz, kihasználáshoz, visszaéléshez kapcsolódik.

Az UNICEF így tanítja nagyköveteinek, hogy pl. egy gyerek hogyan előzhet meg sok olyan helyzetet, amelyben rá nem teljes emberként tekintenek. Az elkövetők – önmagukat védve, hogy ne bukjanak le – ilyenkor gyakran mondják neki: ne mondd el otthon, maradjon köztünk, ez a mi titkunk, jó?

Érdemes megtanítani azt a gyerekünknek, hogy
Jó titok az, ami ha kiderül, örömmel tölt el mindenkit.
Rossz titok az, ami ha kiderül, legalább egyvalaki nem tud neki örülni, szomorú lesz.

A gyerek, aki tudja, hogy az apjával lehet őszinte, felnőttként is nagyobb biztonsággal fog mozogni a kapcsolataiban. Tud majd segítséget kérni, kimondani, amit érez, és nem retteg attól, hogy ezért gyengének tűnik.

Legyél az az apa, aki figyel, aki meghallgat, akihez oda lehet bújni, amikor valami nem sikerül, akinek örömmel lehet a sikerekről beszámolni.

Huba

Napról napra morzsányival
jobb apává válunk.

.

Photo: freepik