Biológiai értelemben a függőség az agy tanulási folyamatainak zavara is. A szervezet hozzászokik a gyors jutalomhoz, a dopaminrendszer egyre kevésbé reagál a hétköznapi örömökre, miközben egyre nagyobb dózis kell ugyanahhoz az élményhez. Ezért a szenvedélybetegség sokkal inkább egy krónikus agyi rendellenesség, mintsem egyszerű rossz szokás – és pontosan ezért igényel megértést, tudatosságot és sokszor szakmai segítséget.

Nagyon fontos, itt nem ítélkezünk. Nem állítjuk rólad, családtagodról, hogy rosszul csinálsz valamit, vagy hogy gyenge vagy, esetleg, hogy függő leszel. A jelenség mögé szeretnénk nézni kicsit, hogy kritikamentesen megértsünk valamit belőle.

Egy csipetnyi tudomány

A függőség nem egyszerű „akaratgyengeség” kérdése, hanem összetett biológiai, pszichológiai és társadalmi tényezők eredménye. Számos kutatás igazolja, hogy bizonyos addiktív viselkedésekre való hajlam részben örökölhető. Vannak olyan génvariánsok, amelyek befolyásolják az agy jutalmazó rendszerét, vagyis azt, hogy ki mennyire érzékeny a dopamin – az örömérzetért felelős ingerületátvivő anyag – hatására. Így előfordulhat, hogy valaki már genetikailag hajlamosabb intenzívebben reagálni az alkoholra, a szerencsejátékra vagy akár a digitális ingerekre.

Ugyanakkor a genetikai hajlam önmagában nem taszít függőségbe mindenáron. A környezet, a nevelés, a családi minták és a stresszkezelési stratégiák legalább olyan erősen alakítják, hogy kialakul-e függőség. Mondhatjuk úgy is: a genetika „megágyazhat” a problémának, de a környezet és a tapasztalatok döntik el, hogy ebből valóság lesz-e. Ezért különösen fontos apaként figyelni: a gyerekek nemcsak a génjeinket, hanem a mintáinkat is öröklik.

Milyen családokban fordul elő?

Nem lehet egyetlen családtípust kijelölni, amelyből leginkább szenvedélybetegek kerülnek ki, de a kutatások alapján vannak fokozott kockázatot jelentő mintázatok. Ilyenek például a diszfunkcionális (tehát nem családként működő, a szerepet nem betöltő) családok, ahol kevés a nyílt kommunikáció, gyakori a konfliktus, a bántalmazás, vagy éppen az érzelmi elhanyagolás, nincs feloldása a rossz pillanatoknak, nem kap érzelmi támogatásta családtag.

Ugyanakkor a túlzott teljesítménykényszer, a folyamatos kritika, vagy épp az érzelmek következetes elfojtása is talaját képezheti a későbbi függőségeknek. Az ilyen környezetben felnövő gyerekek gyakran keresnek „pótlékot” a hiányzó biztonság, szeretet vagy önértékelés helyett – és ezt sokszor a szerekben, korai szexuális viszonyokban vagy kényszeres viselkedésekben találják meg.

Általánosságban a szenvedélybetegekre jellemző családi működési elvek között több közös nevező is megfigyelhető:

• Sokszor jelen van a tabusítás, vagyis bizonyos témák elhallgatása („erről nem beszélünk”),
• vagy bántalmazás, erőszak, ami elől menekülni szeretne az illető,
• a következetlenség a szabályokban, illetve
• az érzelmek torz kezelése – például a harag vagy a szomorúság tiltása, a szeretet feltételekhez kötése.

Gyakori a „látszat család” jelensége is: kifelé megfelelés, normális viselkedés, minden rendben van, de belül feszültség, elfojtás és bizalmatlanság uralkodik. Ezek a minták nemcsak a függőség kialakulását segíthetik elő, hanem tovább is örökíthetik azt, hacsak valaki tudatosan meg nem szakítja ezt a láncolatot.

A mi családunk nem ilyen! Mégse dőljünk hátra!

Ha úgy gondoljuk, minket nem érint, hiszen a mi családunkban nem fordult elő függőség, nem tudni szenvedélybetegségről, a kialakulás veszélye a mai pörgő, teljesítményorientált világban is megjelenik.

Érdemes a megelőzésre koncentrálni, és átgondolni, mivel csökkenthetem a kialakulás kockázatát.

Mi az, amit a függőség elvesz a családtól?

A függőség, szenvedélybetegség nem csak az adott embert betegíti meg, hanem az egész családra káros hatással van. Az adott családtag egyre inkább el lesz foglalva a maga függőségével, több időt, több pénzt áldoz rá. Csökken a családban a jelenléte, ezért a család kevesebbet kap belőle, a közreműködéséből, a hozzájárulásából.

Nem, nem az első ciginél, pohárnál, spanglinál, filmnél, kártyapartinál, rulettpörgetésnél! A veszélyről, lehetőségről és a megroggyant jövőről beszélünk.

Milyen lehetőségek vannak a felépülésre?

Nagyon fontos, hogy érdemes betartani a sorrendet, minél előbb szakmai segítséghez fordulni és aztán rábízni a sorrendet, későbbi teendőket. Minden későbbi döntés függ a szenvedélybetegség előrehaladásától, időtartamától, a fentiek alapján beláthatjuk, hogy szervezet képességeitől, állapotától és a felmenőktől örökölt génektől is. Ez a doki kompetenciája.

Tehát saját szakállra nem érdemes kuruzsolni, gyógyítgatni, enyhíteni.

1. Tudatosítás és felismerés

Az első lépés mindig az, hogy az érintett (vagy a családja) felismeri és elismeri: probléma van. Ez sokszor fájdalmas, de nélküle nincs elindulás.

2. Szakmai segítség

A függőség biológiai és pszichológiai gyökerei miatt gyakran szükség van orvosi (nem kell tőle megijedni: pszichiátriai) támogatásra. Ez lehet egyéni terápia, pszichiátriai kezelés, vagy komplex addiktológiai program. Mindig a szakorvos dönti el.

3. Közösségi felépülés

Önsegítő csoportok, például az Anonim Alkoholisták (AA), a Narcotics Anonymous (NA) vagy más sorstársi közösségek, ahol a közös tapasztalat és támogatás óriási erőt ad.

4. Család bevonása

A függőség végülis családi betegség: ha a családnak is fontos szerep jut a felépülésben. Fontos, hogy a hozzátartozók is kapjanak támogatást (pl. Al-Anon csoportok, családterápia).

5. Új szokások, életmódváltás

A régi, függőséghez kötődő helyzeteket, baráti köröket vagy rutinokat sokszor teljesen át kell alakítani. Sport, kreatív tevékenységek, munka, közösségi szolgálat mind segíthetnek pótlékot adni.

6. Spirituális vagy értékalapú megközelítés

Sokan a hitben, spiritualitásban, mások a személyes értékek újraépítésében találnak kapaszkodót. A felépülés lényege, hogy az élet kapjon új értelmet a szenvedélyen túl.

7. Kitartás és visszaesés kezelése

A felépülés hullámzó: a visszaesés nem a vég, hanem a tanulás része. A legfontosabb, hogy mindig van visszaút, és minden újrakezdés erősítheti az önismeretet.

Huba

Napról napra morzsányival
jobb apává válunk.

Photo: Pexels, Yassir Abbas