Az eritikus tartalom ma olyan könnyen elérhető, mint még soha: egy kattintás, és minden képernyőn ott van. Apaként nem kerülhetjük meg a kérdést: vajon mit jelent ez a gyerekeinknek, a párunknak, nekünk magunknak, a páűrkapcsolatunknak? Vajon lehet bármilyen pozitív hatása, vagy kizárólag árt?

Gyerekek és a korai találkozás a tiltott tartalmakkal

Kutatások szerint a gyerekek átlagosan 9–11 éves korukban látják először a pornót. Ez a kor még messze túl korai ahhoz, hogy értelmezni tudják, mit látnak. Nem az intimitásról, nem a szeretetről szól, hanem irreális testekről, helyzetekről, torz elvárásokról és teljesítményről. A gyerekekben így alakulhat ki hamis kép a szexualitásról, ami hosszú távon bizonytalanságot és önértékelési problémákat szül. Emellett a készen és tárgyiasítva ábrázolt aktus kioltja a fantáziavilágot, az ábrándozást, a romantikát, ami majd életkornak megfelelően indítja újtára a vágyat a másik ember felé. Kizárólag ártalmas!

Éppen ezért fontos már a lehető legkisebb korban elmondani, hogy a filmekben - nyilván ekkor még nem a felnőtt filmekről beszélünk - színészek vannak, akik nem egyenlők az általuk eljátszott szereplővel (mondjuk ahhoz képest, hogy egy brazil szappanopera főhősnője, Isaura rabszolga számára magyar nénik-bácsik gyűjtést rendeztek, nem sok eredmény kecsegtet, de azért csak bizakodjunk atyai meggyőzőerőnkben).

• Nem érzik ugyanazt, ami történik velük,
• tehát nem fáj, ha karddal megszúrják, ha fegyverrel meglövik, megütik,
• nem haragszanak, ha rosszat tesznek velük,
• nem boldogok, ha nevetnek, ha ajándékot kapnak,

mert mindent csak eljátszanak, úgy tesznek, mintha... Nem szeretik egymást, nem szerelmesek egymásba, nem utálják valójában a másikat, hanem csak eljátszák.

Nagyobb gyerekeknek már el tudjuk magyarázni, itt-ott elkottyintani, hogy a felnőtt filmekben sem szeretik egymást a színészek, viszont megjelenik benne az igazi durvaság, az erőszak, hiába jelenik meg a kamerák előtt, nem mindenki a neki tetsző dolgot műveli akkor és ott. A valóságban fájhat, még ha nem is mutatják. Nem biztos, hogy mindenki beleegyezett, nem biztos, hogy van szerződése, hogy kifizetik, hogy tisztelik, megbecsülik. Meglehet, hogy kihasználják. A 21 (amerikában felnőtt korhatár), 18 (pl. Mo-on korhatár) év alattiakat egészen biztosan. Ők nem választhatnak, nem dönthetnek, belekényszerítik helyzetekbe. Így minden színlelt, nem igazi, nem valódi, bármennyire is hihető, illúziókeltő. Ha érdeklődik a szexualitás iránt (bizony, ez is egy szükséglet), akkor máshonnan tájékozódjon.

Az anya szempontjából

A p*rnófogyasztás egy kapcsolatban könnyen feszültséget okoz. Sok nő érezheti úgy, hogy „nem elég”, „nem elég jó”, ha a férfi rendszeresen felnőttfilmekhez fordul. Összehasonlítja magát a képernyőn látottakkal, ami önbizalomvesztéshez vezethet. Máskor a titkolózás jelenti a fő sebet: az anya magányt él meg, ha úgy érzi, a párja egy másik, elérhetetlen világban keresi az intimitást.

Természetesen van ennek másik oldala is, amikor a nő kattint a neki kívánatos oldalra, hogy ott kalandot, inspirációt, feltöltődést, érzékiséget, intimitást találjon.

Az apa dilemmája

A férfiaknál a p*rnó gyakran a feszültség levezetésének eszköze. Gyors, könnyen hozzáférhető, és azonnali dopaminlöketet (és kielégülést) ad. Rövid távon ez akár pozitívnak is tűnhet: stresszcsökkentés, izgalom, a kíváncsiság, könnyedség kielégítése.

Hosszú távon a hatás ritkán marad ennyire ártalmatlan. A megszokás erősödhet, egyre több inger kell, a valóságos kapcsolat pedig egyre kevésbé kielégítő. Ez teljesítményszorongáshoz (hiszen rövidül a kielégülés ideje), elhidegüléshez (hiszen már nem kíváncsi a párjára annyira), sőt függőséghez vezethet.

"Mi is néztük gyerekkorunkban, mégis működik a cerka, nem lettünk függők." Csak akkor még lehet, hogy apa eldugott VHS-kazettáját kellett kivárni, mikor alkalmas, vagy eldugott újságjait előkotorni. Külön szeánsz volt, külön izgatottság járt hozzá. Ma bármilyen korosztályú gyerekeink minden percben ki vannak ennek téve

Családi szinten a tét nagy

A p0rnó nem csak egyéni kérdés: hatással van a kapcsolatra, a bizalomra, a családi légkörre. Ha az apa titokban fogyasztja, a gyerek pedig túl korán találkozik vele, könnyen egy olyan mintát adunk át, amely éppen az intimitás lényegét – a valódi közelséget és szeretetet – homályosítja el.

Ki ne szeretné, hogy olyan fiúkat nevelnének fel az apák, akik mások lányaira vigyáznak, és ki ne szeretné, hogy az ártatlan kislányok ne ezekből a filmekből tanulják el a feltétlen megaláztatást, kiszolgáltatottságot?

Van pozitív oldala is?

Őszintén: igen, bizonyos keretek között lehet pozitív apsektusa az erotikus tartalmaknak. Egy pár, amelyik közösen, nyílt kommunikációval, egymás beleegyezésével és kíváncsiságából néz meg, élhet meg belőle izgalmat, új ötleteket, kalandot, játékosságot, inspirációt. De a kulcsszó itt a közös döntés, a kölcsönös tisztelet és az arány. Ha titok, ha pótlék, ha menekülés, az szinte mindig rombol. Ha sikerül nem csak a ruhát, hanem az elvárásokat is levetkőzni, akkor hozzájárulhat néha a szexualitáshoz.

Apa felelőssége

Nem az a cél, hogy démonizáljuk a p*rn*t, hanem hogy tudatosak legyünk. Apaként a feladatunk kettős:

• saját életünkben őszintén átgondolni, mit és miért és mennyit, mennyiszer nézünk, mi húzódik meg a háttérben, mit akar helyettesíteni, mi az, ami valóban hiányzik az életünkből?
• a gyerekek felé pedig biztonságos beszélgetést, kapaszkodót nyújtani. Nem tiltást, hanem értelmezést. Itt egy klassz összefoglaló a szexuális nevelésről (Hintalovon alapítvány).
• biztonsági beállítások a gyerekek védelme érdekében.

A p*rnó lehet kíváncsiság, lehet izgalom, de könnyen válhat mérgező, eltávolító titokká. Apaként az igazi feladatunk az, hogy a családunk számára a valódi intimitás, a szeretetteljes kapcsolódás, a bizalom és az őszinte közelség legyen az első helyen.

Huba

Napról napra morzsányival
jobb apává válunk.

Photo: pexels, Roman Odinstov