Hányan vetjük bele magunkat a munkába, és ha kell, akár túlórázunk, vagy még egy munkát is bevállalunk? Eközben pedig távol vagyunk az otthontól, a családtól, ahol, meglehet, várnak ránk. A társaságunkra, a segítségünkre, a jelenlétünkre.

Miért dolgozunk annyit?

Vigyázat! Ez a poszt most nem arról szól, hogy a gyerek, vagy a feleség útban van, vagy te workalkoholista lennél. Dehogyis!

Hanem arról, hogy ha valamiért feszültség, ingerültség jelenik meg benned otthon, az vajon miért lehet, illetve vajon miért választod inkább a munkát a család helyett?

A mélyben meghúzódó szükséglet lehet:

• könnyedség - a munkahelyen könnyebb, mint üvöltő, síró gyerekkel bajlódni, fáradt feleséget nyugtatni, felváltani
• együttműködés - a munkahelyen kialakult a rend, szabályok le vannak írva, egyértelmű, az alapján működik az együttműködés, pontosan tudni lehet, hol a helyed a rendszerben, folyamatban
• tér - van saját asztalod, munkapadod, irodád, nem mászik, kotor, kérdez bele a gyerek, nem zökkent ki a fókuszálásból
• önkifejezés - a munkahelyen tudod, mit hogyan mondj el, a gyerekneveléshez, várandós kismamához nem annyira értesz
• gondoskodás - ez természetes, hiszen te keresed a pénzt az otthon lévő anya mellett, ebből lesz ennivaló, fűtés, ruha stb. A kérdés, hogy kell-e többet dolgoznod, hogy most tényleg a munka fontosabb, mint az otthoni jelenléted?

Mi az a szükséglet, ami eközben otthoni apaságod mögött húzódik:

• kapcsolódás - szeretnél játszani, beszélgetni, együtt lenni a gyerekkel, de nem igazán érzed, hogyan „kell”? és szeretnél a pároddal is tartalmas időt tölteni, úgy, mint „régen”?
• együttműködés - szeretnéd, ha úgy történnének a dolgok otthon, ahogy mondod, dehát egy kisgyerek még nem képes mindent pontosan megcsinálni?
• támogatás - szeretnél támogatást adni párodnak, de nem világos, hogy mikor mi lenne neki a legjobb?

Mi a megoldás?

Nagyon egyszerű volna, ha elmondanám, ha felsorolnám a tuti praktikákat, de ez minden családban más és más.
Ha elmondanám, nem biztos, hogy teljes mértékben illene rád, az is lehet, hogy lekicsinylőnek, leegyszerűsítőnek, vagy éppen hibáztatónak hatna számodra.

Egyiket sem szeretném.

Helyette az alábbiakat javaslom, amivel neked van dolgod és pont te tudod megválaszolni:

1. Az lenne jó, ha magadban tudatosítanád, mit ad meg a munkahely, miért mész inkább oda, miért maradsz tovább? Keresd és fogalmazd meg a mögötte húzódó szükségleteket.

2. Az is jó lenne, ha hasonlóan megfogalmaznád, mi az, amit szeretnél a családban, miben vannak akadályaid, mi az, ami nem megy - neked. Nem a feleségednek! Neked. Most csakis magadról próbálj beszélni.

3. Ha ez megvan, erről kezdj el bátran beszélgetni. Ha sikerül meghallani egymást, akkor meg fog születni a megoldás, ami mindkettőtöknek, mindhármotoknak megfelelő, elfogadható lesz.

Huba

Napról napra morzsányival
jobb apává válunk.

.