Hogyan tudunk jelen lenni apaként a gyerek életében? Trendinek, buddhista fogalomnak hat, hogy jelen lenni, de mégis hogyan valósítható meg?

Jelen lenni saját életünkben

Az első - és szinte a legnagyobb kihívás - jelen lenni saját életünkben.

Jelen lenni valahol azt jelenti, érzékelni a környezetet magunk körül az adott pillanatban, tudatában lenni helyzetünknek és saját valónknak, testünknek, lelkünknek, gondolatainknak.

Tehát érzékeljük a környezetet, hőmérsékletet, a légáramlást, a fényviszonyokat, a sebességet, a színeket, árnyakat, formákat, mintákat, anyagokat, hangokat, zajokat, szagokat, illatokat, ízeket.

Aztán érzékeljük gondolatainkat, meghalljuk, kimondjuk vagy elhessegetjük őket.

És ha jól odafigyelünk magunkra, érzékeljük mindazt, ami ben zajlik bennünk, ami éppen most van bennünk/velünk: az érzéseink, és az azokat kiváltó kielégített vagy kielégítetlen szükségleteink.

Sokat szomorkodós, vagy már depresszóba süllyedt embernek is szokták azt a feladatot adni, hogy mondja ki, mit lát, érzékel saját maga körül, majd önmagában. Próbálják visszaterelni a jelenbe ezekkel a gyakorlatokkal.

Mi, ha nem kínoz elhúzódó betegség, szintén gyakorolhatjuk a jelenlétet. Annyira pörög az élet, annyi megfelelési helyzet van, hogy megfeledkezünk érzékelni a környezetünket (pl. azt se tudjuk már, milyen évszak/napszak van), vagy saját magunkat (nem vesszük észre, hogy éhesek/szomjasak/fáradtak vagyunk).

Ha a jelenben vagyunk, pontosan tudni fogjuk, mit kell, mit lenne jó tenni a magunk jóllétének érdekében.

Tehát ugyanúgy feladatunk tudatosítani, hogy már pl. eljöttünk a munkahelyről, akkor próbáljuk letenni a munkahelyi feladatokat fejben. Jó lenne tudatosítani, hogy már x órája ülök egy helyben a monitor előtt, vagy egy tárgyaláson, akkor jó lenne kicsit megmozgatni magam, falatozni, frissíteni stb.

Jelen lenni mások életében

Azért az előző fejezettel kezdtem, mert akkor tudunk mások életében jelen lenni, ha előbb a sajátunkat rendeztük.

Ha fáradtak, kimerültek, stresszesek vagyunk, képtelenek vagyunk másokhoz kapcsolódni, úgy, ahogy a másiknak is megfelel.

Az egy dolog, hogy apaként (de általában is emberként) fizikailag megjelensz, hazamész, ott vagy, de mit jelent jelen lenni mások, a család életében?

Íme néhány szempont, amivel megerősítheted a jelenlétedet, ami által a gyereked 20 év múlva azt mondhatja rólad, hogy az én apám igazán jelen volt.

Mielőtt rám borítanád az asztalt, hogy ki a fene jegyez meg ennyit, meg hogy nem lehet papírból, könyvből, posztból gyereket nevelni - egyetértek. Kérlek, úgy olvasd, hogy mintha valami szemléletet szippantanál magadba. Hagyd, hogy megközelítsen.

Ez nem hibalista, nem hiányosság, nem vetünk semmit a szemedre. Ezek elmélkednivalók, megerősítések abban, amit már te is rendszeresen alkalmazol, és inspirációk, hogyan kerülhess még közelebb a gyerekedhez, családodhoz.

• Figyelem – Amikor beszél hozzád a gyermeked, a társad vagy egy barátod, tedd félre a telefont, fordulj fel (mármint nem a mobil felé, érted), nézz rá, és valóban hallgasd meg.
• Érzelmi jelenlét – Ne csak a szavaira, hanem az érzéseire is figyelj. Ha látod, hogy a gyerek csalódott vagy a párod fáradt, jelezd vissza: „Érzem, hogy most nehéz neked.” Ez erősíti a kapcsolatot. Ezt sajnos tényleg csak akkor fogod tudni megadni, ha a saját érzéseiddel tisztában vagy (pszt, ez gyakorolható! Tudok segíteni.)
• Apró gesztusok – Nem mindig a nagy dolgok, drága ajándékok, giga programok számítanak. Egy váratlan, spontán közös játék, egy rövid séta, vagy akár egy kedves üzenet is azt üzeni: fontos vagy nekem.
• Idő #1 – A jelenlét mércéje gyakran az idő. Ha rendszeresen szánsz időt közös élményekre, azzal megmutatod: a másik helyet kap az életedben.
• Idő #2 – Létezik olyan idő is, aminek értékét az adja, hogy pont nem csinálsz semmit, nem szólalsz meg, nem éreztetsz semmit. Ekkor azt mutatom apaként, pontosan tudom, mikor kell megszólalnom és mikor támogat jobban a csönd, a ráhagyás, az elegendő idő biztosítása.
• Képben lenni – A gyerek abból is azt szűri leh, hogy apa mindig jelen volt, ha képben vagyok a dolgaival. Ha tudok a barátairól, kapcsolatairól, tanárairól, ismerem őket, ismerem az órarendjét, az eredményeit, sikereit, kudarcait.
• Hitelesség – Jelen lenni azt is jelenti, hogy önmagadat adod. Nem kell tökéletesnek mutatkozni, sokkal többet ér, ha őszintén és nyitottan kapcsolódsz, te is mesélsz magadról, gondolataidról.
• Támogatás és bátorítás – Amikor a másik valamiért küzd, ott állsz mellette: segítesz, ha kéri, bátorítod, ha bizonytalan. Ez adja a biztonságérzetet a családban is.
• Közös szokások kialakítása – Legyen egy esti mese, egy közös vacsora vagy heti közös sport. Ezek az apró, ismétlődő élmények adják a kapcsolat stabilitását.

Jelen lenni végül nem is annyira bonyolult, de tudatos döntést igényel. A valódi jelenlét nem a tökéletes programokon, hanem a figyelmen, a törődésen és az őszinte kapcsolódáson múlik.

Huba

Napról napra morzsányival
jobb apává válunk.

.

Photo: pexels