A politika nem mindig marad a hírekben vagy az interneten: manapság egyre durvábban beszivárog a család mindennapjaiba is. Egy nagyszülő, a nagyobb gyerek vagy akár a másik szülő más pártpolitikát, más értékrendet képviselhet, ami feszültséget kelthet. Apaként ilyenkor felmerül a kérdés: hogyan érdemes reagálni, mibe szálljak bele, és mit engedjek el?

Így tud elmérgesedni

A családi „politika” fokozatokban jelenik meg.

1. Az első szint a hétköznapi, apró véleménykülönbségek: egy beszélgetés a hírekről, ami még nem vált ki érzelmi feszültséget.
2. A következő szint a nyílt vita, amikor a beszélgetésből veszekedés lesz, megsértődés alakul ki.
3. A következő szint, amikor átmegy a vita személyeskedésbe, vádaskodásba, hibáztatásba, általánosításba.
4. A legsúlyosabb fokozat a dehumanizálás. Amikor már egyáltalán nem látjuk a személyt, az embert az asztal túloldalán, hanem egy „úgynevezett embert", egy már nem is embert, és tolulnak az ötletek: „megérdemelné, hogy...". Ez már nem értékrendi ütközés, a család egyik tagja olyan nézetet képvisel, amely hosszú távon is ellentétes a közös normákkal.

A fokozatok felismerése segít eldönteni, mikor érdemes belépni a beszélgetésbe, és mikor jobb elengedni a vitát.

Mit tehetünk apaként?

Mindenek előtt nem szabad felülnünk a politikai vitáknak. A politika leegyszerűsít, szeretné fehérnek és/vagy feketének lefesteni a világot. Mindannyian meglehetősen szűk látókörben észleljük és - buborékunkban - értelmezzük a tényeket, folyamatokat. Meg is lehet érteni: nem vagyunk politológusok, politikusok, történészek.

Pedig a világ sokkal színesebb, a gazdasági, pénzügyi, politikai, természeti folyamatok sokkal bonyolultabbak, összefonódottabbak, egymárautaltabbak.

Apaként érdemes a következőkre koncentrálni. Először is a családi alapértékek védelme: a kölcsönös tisztelet, a tolerancia és az egymás iránti figyelem mindig kiemelt.

Másodszor a gyerekek kritikai gondolkodásának támogatása: kérdések feltevésével, érvek bemutatásával segíthetjük, hogy önállóan gondolkodjanak, anélkül, hogy az apa politikai véleményét rájuk erőltetnénk. Ha nagyobb lesz, imertessük meg vele a logikai érvelési hibákat. Nagyon izgalmas terület.

Harmadszor a konfliktusok moderálása: ha vita indul, az apa példát adhat, hogyan lehet nyugodtan, tisztelettel beszélni az eltérő nézetekről.

Negyedszer a fizikai konfliktus elkerülése: tegyél meg mindent, hogy elkerüld a fizikai erőszakot, a verekedést, a bunyót. Egyszerűen nem ér annyit az egész, hiszen nem oldottátok meg azt a konfliktust, ami a mélyben húzódik kettőtök között, vagy nem is közöttetek keletkezett.

Macsónak tűnhet péppé zúzni valakit - a véleménye/gondolata miatt -, de ebből még jó nem származott, csak nőtt az indulat és az erőszak, egyre többen beszállva, emelve a tétet. Gondold csak át: neked épen haza kell menned a gyerekedhez, a családodhoz, és lehet, hogy neki is van gyereke, családja, aki várja haza - épen.

Sakk-matt-patt

Ugyanakkor érdemes kerülni a nyílt támadást vagy megbélyegzést („Te mindig rosszul gondolkodsz!”), az erőltetett meggyőzést, valamint a politikai nézetek túlzott dramatizálását a gyerekek előtt. A cél nem a győzelem, hanem a béke, a tisztelet és a példamutatás.

Sok esetben a nézetkülönbségek nem oldhatók fel teljesen, és ez rendben van. A fontos, hogy a családi harmónia ne sérüljön. A politikai viták nagy részét nem kell megnyerni, nem is lehet megnyerni!, el lehet engedni, különösen, ha nem érintik a család alapvető értékeit.

Ami igazán számít: a gyerekek lássák, hogy a családban az eltérő véleményeket lehet tisztelettel kezelni.

Véleményem

A kommunikáció itt rendkívül kulcsfontosságú. Használjunk kérdéseket támadás helyett: „Hogyan gondoltad ezt?” Az én-üzenetek segítenek kifejezni az érzéseinket anélkül, hogy a másikat bántanánk: „Én így látom, és ez számomra fontos…” Konzervált vitakereteket alakíthatunk ki: meghatározott idő és hely a beszélgetéshez, ahol a cél a megértés, nem a győzelem.

Próbálj inkább 3 új dolgot, szempontot megtudni, megismerni a másiktól, hiszen a saját véleményedet, koordinátarendszeredet már jól ismered (annyiszor beszéltél róla).

Az apa nagyvonalúsága szintén elengedhetetlen: elfogadni, hogy a gyerek vagy anya, vagy nagyszülő másként szavazna, mint te, és hogy a szeretet nem függ a politikától. Fontos, hogy a provokációkat, apró vitákat ne vegyük személyes támadásnak, hanem lehetőséget lássunk a példamutatásra.

Amikor tehát a politika beszűrődik a családba, az apának nem az a feladata, hogy minden vitát megnyerjen, hanem hogy példát mutasson, fenntartsa a tiszteletet és támogassa a gyerekek biztonságát. Az eltérő vélemények részben feloldhatók, részben el kell fogadni, de a tudatos kommunikáció, a nagyvonalúság és a szeretetteljes jelenlét minden esetben erősíti a családot, és tanítja a gyerekeket a tiszteletteljes együttélésre, kommunikációra, és így várhatóan majd hozzá is tiszteletteljesen fordulnak.

Huba

Napról napra morzsányival
jobb apává válunk.

.

Photo by Hassan Pasha
on Unsplash