Veszekedés minden kapcsolatban előfordul. Nem attól lesz egy család erős, hogy soha nincsenek nézeteltérések, hanem attól, ahogy kezeljük ezeket. Mégis, amikor apa és anya összekapnak, a gyerek számára a világ alappillére inog meg. Hiszen ő azt látja: a két legfontosabb ember, akire az életét bízza, egymással szemben áll.

Szeretik még egymást?

A gyerekek érzékeny antennákkal figyelik a feszültségeket. Ha a vita hangos, indulatos vagy hosszan elhúzódik, sokszor bűntudatot éreznek: „Biztos én tehetek róla.” A gyerek énközpontú, azt éli meg, hogy ő a világ közepe, tehát magából indul ki. Így ha valami nem működik a környezetében, mi másból eredhet, ha nem abból, hogy ő nem jó, hogy ő rosszat tett, hogy miatta van? Lélekromboló gondolatok.

Máskor félelem költözik beléjük: „Lehet, hogy anya és apa már nem szeretik egymást?”

Ekkor a gyerek egy borzasztó csapdába kerül: kinek adjon igazat, kit védjen meg, kit támogasson? Ami a legnehezebb: eldönteni egy gyereknek, hogy kinek a pártjára álljon. Ez is hosszas vívódással, önmarcangolással jár. És előfordul, hogy magukban eldöntik, kinek az oldalára álljanak – ezzel azonban olyan szerepbe kényszerülnek, amely nem az övék.

Mit tehet apa a veszekedésben?

Ugyebár az agresszió anya felé nem megengedett (még akkor sem, ha el szokott járni apa keze, vagy durván beszól a párjának, vagy valamivel bünteti). Már csak egy ártatlan nézeteltérés is feszültséget okoz gyerekünkben, milyen fájdalom és rettegés lehet az akármilyen fokú agresszió láttán? Nyilvánvaló, hogy apaként nem akarhatunk rosszat szemünk fényének.

Éppen ezért apa szerepe kulcsfontosságú. Nem csupán a konfliktusban, hanem abban is, ahogyan a gyerek felé közvetíti, mi történik. Az apa jelenléte, nyugalma, szavai kapaszkodót adnak: megmutatják, hogy lehet vitatkozni anélkül, hogy szeretetlenné válnánk.

Fontos megérteni: nem az a cél, hogy a gyerek soha ne lásson vitát. Éppen ellenkezőleg. Hasznos, ha tapasztalja, hogy a felnőtteknek is vannak eltérő nézeteik, és ezeket meg lehet beszélni. A kulcs a hangnemben rejlik. Ha tisztelettel, egymás méltóságát megőrizve zajlik a vita, a gyerek megtanulja: a konfliktus nem feltétlenül veszély, hanem lehetőség a megoldásra.

Tudatos veszekedés

És mit tehet az apa a vitái során felzaklatott gyerek megnyugtatásáért? Beszéljen vele őszintén, egyszerű szavakkal. Mondja ki, hogy a felnőttek is néha veszekszenek, de ez nem jelenti azt, hogy ne szeretnék egymást vagy a gyereket. Sőt, az is fontos üzenet, ha a gyerek látja: a vita után jön a békülés, egy bocsánatkérés, egy ölelés.

A legjobb mindig a példamutatás, de a közös játékkal, bábozással is oldódik benne a feszültség.

A szerepjátékokból rengeteg üzenet átmegy. Tehát ha legófigurákkal, kedvenc plüssökkel eljátszod, hogy egyik a másikkal valamin vitatkozik.

1. Jelezheted nekik: „Mókus és elefánt, próbáljátok megbeszélni, miben nem értetek most egyet, ki mit szeretne!”
2. Aztán játszd el, ahogyan röviden lenyugodnak, nagy levegőt vesznek,
3. elmondják a maguk gondolatait, amelyekkel már nem akarják bántani a másikat, és
4. a végén találjanak ki valami megoldást, ami mindkettőjük számára elfogadható abban a szituációban.
5. Legvégén: „Olyan jó látni, hogy kibékültetek / meg tudtatok egyezni / megtaláltátok a megoldást!”

Semmiképpen se vonjuk be a gyereket veszekédeseinkbe döntőbíróként, ne állítsuk választás elé: „Kinek van igaza?” Ne kicsinyeljük le az érzéseit, ha megijedt. Egy egyszerű mondat – „Látom, hogy rossz érzés volt hallani a vitánkat, de ez nem miattad történt” – sokat segít.

A gyerek ekkor nemcsak azt tanulja meg, hogyan kell vitázni, hanem azt is, hogyan kell békét kötni. Ha apa képes önuralommal, tisztelettel jelen lenni, akkor a veszekedésből is értékes tanulság születik. És látja, hogy szeretettel elbírható a nehézség is.

Apaként tehát érdemes tudatosan figyelni: konfluktushelyzet mindig adódik, nem anélkül lesz biztonságos, nyugalmas a család, hanem az, ahogyan a konfliktust megéljük és kezeljük. Ha képes vagy példát mutatni higgadtságból, felelősségvállalásból és békülésből, akkor a gyereked olyan mintát kap, amely egész életére elkíséri.

A férfierő a higgadtságban rejlik, amikor uralni vagyok képes az indulataimat, gondolataimat, cselekedeteimet. És képes vagyok mederben tartani egy konfliktust, egy vitás helyzetet, terepet biztosítva a megoldáshoz, feloldáshoz.

Huba

Napról napra morzsányival
jobb apává válunk.

.

Photo: pesxels, Kaboompics