Már maga a mobil tiltása, képernyőidő kifejezések hallatán azonnal összeugrik sok apa gyomra és előjön a turboapu-kártya (lásd. érvelés a családban), hogy nem kell a gyereket túlfélteni, nem kell ezt annyira túllihegni. "Én is számítóhépeztem gyerekkoromban, mégse lettem zombi."

Való-e a kütyü a gyereknek?

Előrebocsátom, nem ítélek el senkit, nem mondom senkiről - amit ilyenkor vitákban sokan hoznak fel -, hogy sz@rapa. Egy közös gondolkodásra hívnálak helyette. Egy új szemléletet hozok, azt szeretném megosztani veled.

Szóval máshogy tenném fel a kérdést, hiszen erre csak egy vallásvita jellegű igen-nem-mel lehetne válaszolni, és ott azonnal elvágnánk a beszélgetést.

Így tenném fel a kérdést:

Mire van szüksége a gyereknek, hogy boldog, kiegyensúlyozott legyen; hogy úgy fejlődjön, ahogyan a szervezete, biológiája megkívánja stb.?

Amit három teljesen különböző gyerek mellett megfigyeltem, hogy minden korosztálynak mások az igényei, de még a lányok és fiúk cseperedése között is adódik bőven különbség. Ezzel nyilván nem mondtam nagy újdonságot, Nobel-díj se jár érte, mégis megalapozza a fenti kérdésre a gondolatmenetemet.

Tehát mások a szükségletek a gyerekeinknek, így ennek megfelelően "kell" támogatnunk fiús apaként és/vagy lányos apaként a gyermekeinket. Érdemes ezeket a cikkeket külön-külön elolvasni.

Összefoglalóan a babáknak, kisgyerekeknek egyszerűen nincs szükségük a telekommunikációs eszközökre. Mozgásra, játékra, ember-ember kapcsolódásra, személyes interakciókra, figyelmünkre van szükség a vegetatív (evés, ivás, ürítés, pihenés) és az alapvető (kötődés, autonómia és kontroll, kellemesség, önértékelés és elismerés) szükségletek.

Ezeket sok-sok együttléttel, játékkal, mesével közös mozgással, közös tevékenységgel, bevonással, alkotással tudjuk biztosítani.

Veszély, vagy lehetőség?

Tekintve, hogy tudományosan megalapozott, - erről most csak röviden - hogy a mozgókép másként hat a gyermeki agyra, az agyi fejlődésre, mint a természetes környezet, a valóság, ezért nem ajánlott a kisgyerek számára. Izgalmas, leköti, hát persze! A legyet is. A szarvas is megigéződik este az autónk reflektorfényétől, de nem való neki.

Gondoljunk csak bele, hogy a mozgókép mindent készen és leegyszerűsítve tálal (a színeket, formákat, sémákat, forgatókönyveket, hangokat stb.), sokat tanul általa a gyerek, ehhez kétség nem fér. Mégsem mozgatja meg úgy a feljődő, kidolgozatlan agyat, mint a fantázia, mesevilág, szerepjáték, szabad mozgás, dalolászás, mondókázás.

Gondoljunk bele abba is, hogy tableten max. 2 ujjal dolgozik, míg offline üzemmódban 10 ujjal is, ami nagyságrendben majdnem tízsszeres mennyiségű igénybevétel az agynak, tehát tízszeres kiépített kapcsolat, fejlődés a korai szakaszban.

Az esetlegesen sok képernyőidő (akár kütyü, akár monitor vagy tévé) hosszú távon egyszerűen nem jó hatással van rá - ennek elég komoly a veszélye.

Saját gyerekeimen láttam, hogy azidő alatt, míg tabletezhettek, tévézhettek volna, mennyi nagyszerű dolgot kitaláltak saját testük átmozgatására, újdonságok felfedezésére, létrehozására, az idő kitöltésére, egymáshoz kapcsolódásra. Ami által pedig az ő agyuk, személyiségük természetesen, saját képességeiknek megfelelően és amúgy rohamosan fejlődött.

Rádöbbentem, hogy tulajdonképpen ettől a fejlődési úttól térítettem volna el, fosztottam volna meg őket.

Összehasonlítva más gyerekekkel az osztályokban, szemmel látható, hogy kipihentebbek, kreatívabbak, jobban viselik az iskolai terhelést. Nyilvánvaló, hogy még nem látszik, mi lesz belőlük 20 év múlva, hogy vajon boldogok, sikeresek lesznek-e, és vajon nagyobb eséllyel vészelik-e át az akkori kihívásokat. Az esély szerintem nagyobb.

Lássuk a szükségleteket a gyerek mobil-tablet-képernyőhasználata mögött

Amikor kütyüt adok a gyerek kezébe, elspsorban én magam szülőként szeretném, hogy nyugi legyen, a gyerek elfoglalja magát. Ne nyüzsögjön, ne rohangáljon, ne kérdezősködjön. Pihenni szeretnék, ügyet intézni, telefonálni, megfőzni, hivatalban tárgyalni, bambulni stb.

A szülő érzései és szükségletei lehetnek pl.:

• csalódottságot érez, mert pihenni szeretne (addig se nyaggat),
• reménytelenséget érez, mert fontos számára az autonómia (mástól függetlenül tudni létezni, intézni),
• könnyedség (ne kelljen a gyereket állandóan lekötnöm, figyelni rá, ne kelljen válaszolgatni),
• aggodalmat érez, mert kapcsolódni szeretne (hivatalban az ügyintézőhöz, anyához vacsora közben, hogy meg lehessen beszélni a dolgokat),
• bizakodást érez mert hozzájárulásra számít (olyan jó lenne, ha eredményes lenne az ügyintézés, megbeszélés, utazás)
• feszültséget érez, mert szeretne mások ügyeihez hozzájárulni (esetleg szégyenli, hogy nem tudja lekötni a gyereket, vagy hogy ilyen "neveletlen/nevelhetetlen", nem akarja zavarni mások munkáját)
• félelmet érez, mert fontos számára a visszajelzés (fontos, hogy mit gondolnak róla, ha rohangál, "kotnyeleskedik" a gyerek)

Eközben a gyerek érzései és szükségletei pl. a következők lehetnek:

• unalmat érez, mert kalandra vágyik (a felnőttek csupa unalmas dolgokat művelnek)
• tehetetlenséget érez, mert szeretne kapcsolódni (a szülőhöz, a történésekhez),
• kíváncsiságot érez, mert szeretné megérteni, szeretne tisztán látni, mi történik (belekérdez a beszélgetésbe, ügyintézésbe, szeretné tudni, meddig tart még ez a "kietlen állapot"),
• lelkesültséget érez, mert játszani, szórakozni szeretne (arra vágyik, hogy újra azon a kütyün játszon)

Az van, hogy a kütyüre, képernyőre, képernyőfényre egyszerűen nincs szüksége a kicsi gyereknek. Minél kisebb a gyerek, annál kevésbé. Nem arra - a kütyüre, applikációra, animációra - van szüksége, hanem a fenti szükségletekre. Nekünk szülőknek kell megtanulnunk határt szabni, hogy a 2 perc, az 5 perc, az tényleg max. annyi legyen.

TIPP: Mivel válthatom ki a képernyőt?

• ha kalandra vágyik - megígérhetem neki, hogy ezután kimegyünk a játszóra, vagy biciklizünk, addig egy kicsit foglalja el magát, pl mesekönyvvel.
• kapcsolódni, megérteni, tisztán látni szeretne - bevonhatom a beszélgetésbe, magyarázhatok neki, odaülhet, megbeszéljük a szabályokat, mikor kire figyelek, és mondhatom azt is, hogy a végén mindent el fogok mesélni, magyarázni.
• játszani, szórakozni szeretne - felajánlhatom neki, hogy barkóbázzunk, vagy szóláncozzunk, vagy meséljünk egymásnak vicceket, történeteket, amíg mondjuk várakozunk a sorunkra. Vagy odaadhatom neki a bekészített szinezőt és a szineseket, vagy jegyzetfüzetet és a tollat.

Mindez természetesen nehezebb, lassabb, macerásabb. Több előkészületet igényel (olvasni való, színező + ceruzák, tollak), több figyelemmel és interakcióval jár, igen. Ez sokszor plusz feladat, még erre is figyelni, hogyan kössem le a gyereket.

Huba

Napról napra morzsányival
jobb apává válunk.

.

Photo by Patricia Prudente
on Unsplash