Van egy furcsa jelenség minden évben: ahogy közeledik az őszi szünet, a felnőttek a logisztikát látják benne, a gyerekek pedig a felszabadulást. Mi, apák sokszor hajlamosak vagyunk úgy tekinteni rá, mint egy bonyolult naptárfeladatra – ki vigyáz a gyerekre, mikor van szabadság, mit csináljunk a hosszú, szürke napokon. De a gyerek másképp gondolkodik. Neki a szünet egy várva várt sziget: ahol végre sarokba dobhatják az iskolatáskát, kimozoghatják és kieheverhetik a stresszt, és visszakapják a saját idejüket.

Őszi szünet a gyerek szemével – pihenés és élmények

Az iskola első hónapjai fárasztóak. Az elsősök számára új a rendszer, az idősebbeknek sűrű a tananyag, és mindenkinek ott van a feszültség: teljesíteni kell. Az őszi szünetben a gyerek nem elsősorban a tabletet várja, hanem azt, hogy végre lelassulhasson. Hogy ne kelljen korán kelni, ne kelljen felelnie, és lehessen szabadon játszani. Neki az igazi ajándék, ha a szülő nem programot szervez, hanem figyelmet ad. Egy közös társasjáték, egy őszi erdei séta, vagy akár egy filmnézés sokkal többet jelent, mint gondolnánk.

Őszi szünet szülőként – egyensúly a szabadság és a kötelesség között

A szülők számára az őszi szünet sokszor inkább kihívás, mintsem pihenés: hogyan szervezzük meg a munkát, a logisztikát, a gyerekfelügyeletet? Ilyenkor támogatásra van szükségünk - mondjuk a nagyszülők részéről, vagy barátokkal szövetkezve.

A tanár szempontja – újratervezés és feltöltődés

A tanárok számára az őszi szünet nem pusztán pihenés. Az első hónapok után ők is fáradtak: rengeteg órát tartanak, értékelnek, szülőkkel egyeztetnek. Számukra a szünet legnagyobb szükséglete a feltöltődés – testi-lelki értelemben is. Lehetőség adódik az inspirációra, a kreativitás megélésére.

Ugyanakkor ez az időszak lehetőséget ad nekik arra is, hogy átgondolják, mi működött eddig, és min kell változtatni (pláne egy vadi új osztállyal!). Egy jó tanár a szünet után frissebben, új ötletekkel tér vissza, ami végső soron a gyerekeknek is jót tesz.

Nem (csak) a tablet kell

Hibás feltételezés, hogy a gyerek a szünetben kizárólag a képernyőre vágyik. Valójában a legtöbb gyerek a szabadságot, a közös élményeket és a figyelmet keresi. A tablet csak pótlék – és ha mi, apák odafigyelünk, nem marad rá annyi idő és akkora igény.

Az együtt készített sütemény, a közösen faragott sütőtök vagy egy rövid kirándulás hosszabb távon sokkal nagyobb élményt ad, mint bármelyik videójáték.

Érdemes azt is megszervezni, hogy barátaival találkozhasson, szabadon tölthessen el velük időt.

Mit vár tőled, apaként?

Nem tökéletes napirendet. Nem drága programokat. Nem órákig tartó szórakoztatást. Hanem jelenlétet. Hogy tényleg ott vagy vele, nem csak félig, nem csak „munka közben odapillantva”. Ez az, amitől a szünet neki valóban ünneppé válik. Nna, ez a legnehezebb egy olyan családban, ahol mindenki dolgozik. Azért próbálj külön perceket, órákat a gyerekednek dedikálni, félretenni. Talán a főnököd is egy kicsit megértőbb a szünidő alatt, hátmég ha neki is van gyereke.

Milyen jó lenne, ha nekünk is járna pár nap őszi szünet! Túl vagyunk a tanévkezdés stressz-őrületén, a beszoktatás szívszorító reggelein, a hullafáradt gyerek fektetési rutinjain, az új napirend kialakításán. Mi is jól teljesítettünk.

Ez a szünet pont jókor jött: a gyereknek a szabadság és pihenés, a tanárnak pillanatnyi lélegzetvétel és feltöltődés, hát, a szülőnek... Ha apaként tudsz adni egy szeletet abból, amire a gyereked leginkább vágyik – időt és figyelmet –, akkor a szünet nemcsak „megoldott logisztikai feladat” lesz, hanem valódi közös élmény. És valljuk be: ebből táplálkoznak az emlékek, erről fog mesélni 20 év múlva.

Huba

Napról napra morzsányival
jobb apává válunk.