Szeptember elseje sok családban nem pusztán dátum a naptárban, hanem egyfajta újévköszöntő - a nyári szabadság búcsúztatása mellett. Az iskolakezdés mindig mérföldkő: új tanszerek, új szabályok, új napi rutinok. Apaként hajlamosak vagyunk arra, hogy leginkább a bevásárlólistát lássuk, a tankönyvek, füzetek és tornacipők végtelen sorát. Valójában jóval többről van szó. Az iskolakezdés különböző szereplőknek más és más szükségleteket hoz elő – és nekünk, férfiaknak, apáknak is érdemes tudatosan számolni ezekkel.

Nagyon fontos elkülöníteni, hogy az adott érintetteknek az alábbiak közül melyek a valódi szükségleteik, vagy vágyaik, igényeik, esetleg elvárásaik, követeléseik. Ha ezt sikerül elkülöníteni, akkor 1) megkíméli a pénztárcánkat, 2) elkerülhetünk vele nyár végi összeveszéseket, 3) fel tudunk készülni egy gördülékeny tanévkezdésre.

Az első osztályos gyermek: a nagy belépő

Egy hatévesnek az iskola az ismeretlen világ kapuja. Bár részleteiben neki a hegyező vagy a filctoll a legnagyobb menőség, a kihívás mégis az, hogy képes lesz-e biztonságban érezni magát, új barátokra lelni az új közegben.

Apaként sokat tehetünk ezért: ha nem bagatellizáljuk el a félelmeit, ha együtt megyünk vele az első napokban, ha megmutatjuk, hogy természetes dolog izgulni.

Neki most leginkább biztonságra és biztatásra van szüksége, nem arra, hogy fejből tudja a szorzótáblát.

Az iskola után pedig szabad játékra, vagy a szülővel, mert sokat ült, görnyedt, ki kell mozognia, kiabálnia, nevetnie. Az én gyerekem az első hetekben magától kérte, hogy dögönyöződjünk. Annyi inger, szavály, feladat érte, hogy tőlem kérte mindezek oldását.

Új iskolát kezdők, mintha újra elsős lenne

Aki költözés miatt, más rendszerű iskolába "ugrás" miatt (8, 6, 4 osztályos gimi, szakiskola) kerül új iskolába, az számára egy totális újrakezdés.

Hasonlóan az elsős kisdiákunkhoz, izgatottságot, szorongást élhet meg, mert barátságra, elfogadásra, érzelmi biztonságra vágyik. Természetesen van olyan, aki az egészet kalandként fogja fel, lelkesedik, mert újat tanulhat, fejlődhet, ebben a suliban jobban támogatják a kreativitást, az önkifejezést stb.

Aki pedig sima ötödikbe lép, elveszíti egyetlen, alsós tanárát, és nyakába zuhan egy csomó új tantárgy, tanár, elvárás. Mintha ő is egy új iskolába került volna, és ú is ugyanazokat élheti meg.

Többedikes diák: a motiváció fenntartása

A másodikostól fentebb járó gyerek számára már nem az iskolába való belépés a kihívás, hanem az, hogy megmaradjon a lendület. Egyre több a tanulnivaló, megjelennek a különböző tantárgyak, a teljesítménykényszer.

Apaként fontos, hogy ne csak a jegyeket nézzük, hanem azt is, mi az, ami érdekli őt, és hogy milyen fejlődési utat jár be. Egy közös kísérlet, egy meccs vagy egy film utáni beszélgetés sokszor többet ad, mint a számonkért leckék.

A diákok egyre nagyobb kihívás elé állnak és egyre több önállóságra nevelik őket.

A tanár: partner vagy ellenfél?

A szülők hajlamosak a tanárokat egyfajta „ellenfélként” látni – aki szigorúan számon kéri a gyereket, és akivel a szülőnek vitázni kell, ha valami nem tetszik. Pedig az iskolakezdéskor a tanárok is küzdenek a saját nehézségeikkel.

Nekik is szükségük van eszközökre, támogatásra, együttműködésre. Ők már egy hónapja bejárnak az iskolába, hogy előkészítsék a tanévet rendezkedéssel, adminisztrációval, értekezletekkel. Emellett ha nekik is van gyerekük, ugyanazokat az iskolakezdési köröket futják, mint mi. Akár együtt is érezhetnénk velük.

Ha apaként partnerként tekintünk a tanarakra (a mi giminben így hívtuk őket), sokkal többet nyerünk – a gyerekünknek is gördülékenyebb lesz a tanév, és mi is elkerülhetjük a fölösleges frontokat.

A szülő: nemcsak anyák ügye

Az iskolakezdés sokszor az anyák nyakába szakad: ők intézik a szülői értekezletet, a tankönyvek befedését, a tornazsák elrendezését, a nevek feliratozását.

Apaként könnyű kibújni ebből azzal, hogy „én dolgozom”. Pedig az apai részvétel kulcsfontosságú itt is. Egy közös tanszervásárlás, az első napra való bekísérés, vagy csak annyi, hogy este meghallgatjuk a gyerek élményeit – óriási üzenetet hordoz. Azt, hogy apa is része az iskolás mindennapoknak, a gyerek felnövésének, mérföldkövének, és nem csak a háttérből nézi.

A láthatatlan szükségletek

Sok apától hallom: „Én a pénzt megkeresem, a többit majd megoldják otthon.” Ez kényelmes, de félrevezető gondolat. Az iskolakezdés nemcsak a bankszámláról szól, hanem a lelki és szociális biztonságról is. Arról, hogy a gyerek tudja: számíthat ránk, és mi nemcsak a hétvégén vagy a zsebpénzben vagyunk jelen.

Fontos megünnepelni is ezt a mérföldkövet. Mi szoktunk nyárbúcsúztató sütögetést tartani, és a 3 hét elteltével pedig megünnepeljük, hogy milyen simán ment az iskolakezdés, mennyire ügyesek a gyerekeink.

Az iskolakezdés egyszerre izgalom és stressz minden érintettnek – a gyereknek, a tanárnak, a szülőnek. Apaként a legfontosabb dolgunk amellett, hogy minden füzetet időben megvegyünk, szóval hogy észrevegyük: mindenkinek más a szükséglete, és ebben a kavalkádban mi magunk is kulcsszereplők vagyunk. Ha ezt elfogadjuk, az iskolakezdés nem nyűg, hanem közös kaland lehet: megkeresni a választ arra kérdésre, kinek melyik szükségletéhez hogyan járulhatok hozzá, hogy gördülékenyebb, biztonságosabb és könnyedebb legyen számára az tanévezdés.

Huba

Napról napra morzsányival
jobb apává válunk.

.

Photo: pexels, Pavel Danilyuk