Szigorú vagy engedékeny apa? Létezik szeretetteljes, de határozott nevelés? Ha kíváncsi vagy, hogyan adhatsz biztonságot, szeretetet és következetességet gyermekednek, anélkül hogy elveszítenéd a tekintélyed, ez az írás neked szól.

Miért kellett a szigor?

Rögtön visszakérdezhetnék, kellett-e egyáltalán?

Az a helyzet, hogy ez a minta öröklődött a legtöbb helyen. Ezt látták, ezt adták tovább.

Ahogyan az oroszlán, vagy egy róka rámordul a kölykére, ugyanígy jelent meg a szigor az emberek között.

A hierarcikus közösségekben, családi modellben az apa szava szent volt és sérthetetlen. Ez is az evolúcióval jött velünk. Gondoljunk csak a Dzsungel könyvére, ahol a legbölcsebb és legerősebb Akela vezeti a falkát, a nagy családot (az most mellékes, hogy mindaddig, amíg erre képes volt). Apa tudta a tutit, ráadásul nem is akárhonnan: az ő apjától, aki meg annak apjától, és így tovább.

Ezért aztán a gyereknek, sőt asszonynak is engedelmeskednie kellett. A fegyelmet parancsokkal, utasításokkal, vezényszavakkal, fenyítéssel és büntetéssel tartották fent. Érzelmi kifejezésekre (büszke vagyok rád, szeretlek fiam stb.) ritkán számíthattak, ez amolyan női gyengeségnek számított sok helyen.

Éppen ezért hiába is érzik sorra a mai apák, hogy valahogyan máshogyan kellene, lenne jó csinálni, de minta híján nincsen eszközük, módszerük, mert hiszen nem tanulták meg, nem leshették el mástól.

Ha te benned is ilyesmi gondolatok cikáznak, nem a te hibád. Minden rendben van. Te pedig azért vagy itt, hogy ezen - a leghetőségeidhez mérten - változtass.

Apának is vannak érzelmei?

Idő közben kiderült, hogy apának is vannak érzelmei, s hogy ő is ugyanolyan emberből van gyúrva, mint az asszony. Az még hagyján, hogy vannak, de még szükség is van rájuk.

Szüksége van az egész családnak, hogy apa érzelmi kommunikációjára, hogy egy békés, szeretetteljes jelenlétet tudjon biztosítani.

Szükség van arra, hogy a gyerekkel partneri viszonyt alakítsunk ki, törekedjünk a véleményét, gondolatait, vágyát megismerni.

Érzelmi mintákat is adhatunk át a gyerkőcnek, tehát nem baj, ha dühösek, szomorúak, csalódottak vagy feszültek vagyunk és ezt kifejezzük és megmutatjuk, hogyan kezeljük úgy, hogy közben senkinek és semminek ne essen bántódása.

Jönnek a dilemmák

Persze ilyenkor, amikor összecsap a régi világból itt maradt poroszos nevelés, annak összes emléke és a mai kor elvárásdömpingje, akkor felmerülnek komoly dilemmák az apákban.

Természetes, hogy megfoalmazódik bennünk:

• „Ha nem vagyok szigorú, nem vesz majd komolyan?”
• „Ha túl engedékeny vagyok, elrontom a gyereket?”
• „Mit csináljak, ha egyszerűen kihoz a sodromból?”

Ezek a dilemmák majd szétfeszítik a társadalmi diksurzust (lásd ítélkező kommentek milliói) és az apát magát.

Két szélsőség között ingadozunk: lehet, hogy túl szigorúak vagyunk, lehet, hogy túl engedékenyek vagyunk. Ez egy újkeletű konfliktust eredményez belül.

Hiszen, ha túl szigorúak vagyunk, akkor belátható, hogy a kapcsolat félelemre épül, a gyerek, a partner visszahúzódó, megalázkodó vagy lázadó lesz, túl gyorsan önállósodó, esetleg szexualitásba, kényszerekbe, függőségekbe menekülő, hazudozni kényszerülő lesz.

Miközben ha túl engedékenyek vagyunk, a gyerek nem tanulja meg a határokat, nehezebben illeszkedik közösségekbe, elvész a dolgai között, elmagányosodik, céltalanná, motiválatlanná válik.

Most akkor szigor vagy partneri kapcsolat a nyerő?

A legjobb ennek egy egészséges egyvelege, tehát szeretetteljes, de határozott nevelés. Igen, létezik!

Egyrészt vannak szabályok, amikhez következetesen ragaszkodunk, és magyarázattal szolgálunk, ha kivételt teszünk. Ezzel a gyerek megtanulja és onnantól tudja, mire számíthat.

Érzelem megnevezése, elfogadása segíti a gyereket is felismerni a benne zajló folyamatokat és kezelni azokat. Erre sok példát fogunk ezen az oldalon hozni.

Nagyon izgalmas nem az abszolút igazságot, az egyetlen megoldást lenyomni a gyerek torkán, hanem választási lehetőséget biztosítani a józan keretek között. Ezzel mégiscsak irányítom, de egyre több szabadságot, gondolkodási, önmagához kapcsolódási lehetőséget ("melyiket is szeretném én valójában?") biztosítok a számára, ami az önismeretét fejleszti.

A legfontosabb azonban maga az apai példamutatás. Ebből tanul a legtöbbet a gyerek, ráadásul a nap minden pillanatában radaroz bennünket, hogyan csináljuk, mit kezdünk a saját érzéseinkkel ha éppen csalódottak, dühösek vagy szomorúak vagyunk.

Nagyon sok példát próbálhatsz ki azok közül amit az ApaHangon oldalon, csatornán és a tréningeken megismerhetsz.

Huba

.

Photo: freepik