Az elvárások a párkapcsolat, a gyereknevelés, az emberi természet velejárói. Ha tudatosan kezeljük, észleljük őket – kommunikáljuk, mérsékeljük, vagy pozitív motiváló erőként használjuk –, erősíthetik a kapcsolatot. Ha viszont elfojtottak, túl magasak vagy irreálisak, konfliktusokhoz és frusztrációhoz vezetnek. Vegyük csak sorra!

Mi az elvárás?

Apaként gyakran érezzük, hogy a párkapcsolat nem mindig sima út: néha apró feszültségek, félreértések vagy csalódások jönnek elő. És sokszor a kulcs ezekhez az elvárásokban rejlik – amikről jó, ha tudjuk, hogyan működnek.

Fontos tisztázni: az elvárás nem ugyanaz, mint a vágy vagy a szükséglet.

Tehát ha elvárom a gyerekemtől, hogy megcsináljon, elmondjon valamit, amögött valójában mindig egy szükséglet húzódik: pl. a fejlődés, a tisztánlátás.

A szükségletek alapvető érzelmi igények: szeretet, biztonság, támogatás. A vágyak inkább kiegészítő örömök, amelyek gazdagítják a kapcsolatot, de nem létfontosságúak. Az elvárások ezzel szemben követelésként jelennek meg: „pont így kell viselkedned” vagy „így kell reagálnod”. Ha nem teljesülnek, frusztráció, csalódás, akár érzelmi eltávolodás is születhet.

Az elvárások kialakulása összetett: gyerekkori minták, korábbi kapcsolatok, társadalmi és kulturális normák mind formálják őket. Ezek a belső szabályok gyakran kimondatlanok, és könnyen konfliktusforrássá válnak. Máskor egyszerűen a saját szükségleteinkből születnek az elvárások.

Amit a szüleinktől láttunk, hogy elvártak tőlünk kimondva-kimondatlanul ezt-azt, eltanultuk tőlük: akkor mi is elvárunk. Nem volt még eszközük, mintájuk arra, hogyan is lehetne ezt kevésbé erőszakosan, az együttműködés jegyében tenni.

Az elvárás is érthető volt, mert mindenkinek ősidők óta megvolt a dolga. Nem akarták annyiszor elmondani, kérni, megfogalmazni a feladatot. Egyszerűen mindenkinek tudnia kellett a dolgát szó nélkül is, különben belepusztulnak a munkába, a hiányba, az eredménytelenségbe.

Elvárás születik abból is, ha számítunk valamire, de ha nem jön be, megsértődünk, megharagszunk.

Az elvárás tehát egyfajta követelés. Ha nem teljesül, csalódottak, feszültek, frusztráltak leszünk. Nem igazán építi a kapcsolatot, bármennyire is igazoljuk, hogy mi csak jót akarunk.

Most akkor el lehet várni valamit, vagy nem?

A hétköznapi elvárások nem olyan veszedelmesek, be tudjuk illeszteni a mindennapjainkba, a gyerek is tudja, hogy ezt így szoktuk, ezt illik, ezt szabad sb.

Persze van árnyoldala is: ha az elvárások túl magasak, kimondatlanok vagy irreálisak, könnyen feszültséghez, frusztrációhoz vezetnek. Nyomasztanak, még súlyosabb esetben kínozhatnak. Mindketten érezhetjük, hogy „nem elég jók” vagyunk, és a szabadságérzet, önbecsülés, önértékelés is csorbulhat.

Ehelyett keressünk inkább, hogyan tudjuk építeni, erősíteni a kapcsolatot a párunkkal, gyerekünkkel.

A jó hír: az elvárások tudatos kezelése csodákra képes. Ha felismerjük, mikor követelésként élünk meg valamit, és kommunikáljuk a vágyunkat vagy igényünket, az erősítheti a kapcsolatot. A párkapcsolati kutatások (pl. John Gottman) szerint a kimondott, pozitívan megfogalmazott igények csökkentik a stresszt, növelik az intimitást, és elősegítik az együttműködést.

Gyakorlati tipp apáknak

Kommunikálj! Mondd ki, mit szeretnél, hallgasd meg a partnered is, és néha engedd el a tökéletességet. Ünnepeljétek a kis sikereket – legyen az egy nyugodt hétvégi reggeli, egy közös séta, vagy csak az, hogy mindenki túlélte a hétfőt. Ezek az apró pillanatok csodákra képesek a kapcsolatban.

• Figyelj a különbségre: mi az, amit szeretnél, és mi az, amit követelsz (elvársz)?
• Fogalmazd át a követelést vággyá vagy igénnyé, és mondd ki a partnerednek.
• Ünnepeljétek a kis sikereket: egy nyugodt reggel, egy közös séta vagy egy jól sikerült hétvége – ezek hormonális és érzelmi szinten is erősítik a kapcsolatot.
• Dobj be egy odaillő könnyed poént és szervezzetek közös élményeket a feszültség oldására.

Az elvárások kezelése (és főként leépítése, átfogalmazása) apaként nemcsak a konfliktusokat csökkenti, hanem tudatosítja a vágyakat és igényeket, erősíti a kötődést, és boldogabb, kiegyensúlyozottabb párkapcsolathoz vezet. A cél nem a tökéletesség, hanem a szeretetteljes együttműködés.

Huba

Napról napra morzsányival
jobb apává válunk.

.

Photo by Adi Goldstein
on Unsplash