Amikor apává válik egy férfi, aki lánnyal büszkélkedhet, a szív és az ész is teljesen új pályára kerül. A féltés, a büszkeség és a bizonytalanság gyakran keveredik egy szeretetteljes, ám olykor zaklatott szorongásban: vajon jól védem, segítem? Ezek a „lányos apák rémálmai” nem pusztán irodalmi túlzás; sokunk napi tapasztalata, mely mögött mély pszichológiai és érzelmi szükségletek állnak.

Volt szó ásóról, kapáról, de nem ebben az összefüggésben

Viccnek szánja a legtöbb férfi, amikor megszületik a kislánya, hogy "na most akkor veszek egy puskát is, vagy egy éles ásót". Utalva ezzel arra, hogy ha jön egy srác, aki elvinné magával, akkor majd ellehetetleníti, elteszi láb alól.

Dehát a népmesék is arról szólnak, hogy érkeznek a kérők, a rajongók, a hódolók és a királylány bölcsen választ majd közülük, a király pedig büszkén feszít a háttérben. Vagy nekik nem olvasták ezeket anno?

Hahó, az ásót kapát és nagyharangot a holtomigla-holtodiglan ígérethez szokták párosítani, nem a lányos apák kerti eszközeiként!

Olvastam egyszer egy tudományos cikket a korai szexualitásba tulajdonképpen menekülő kislányokról, akik nyilván éretlenek még lelkileg, pórul is járnak közülük sokan. Sőt mire befut az igazi herceg, aki hajlandó lenne őszintén, tisztelettel szeretni, vigyázni, nem kihasználni, addigra már rég kiégnek. Mindez azért, mert otthon nem a korosztályának, személyiségének megfelelő szeretetet kapta meg.

Szíven ütött ez a gondolatsor. Tehát rajtam, apán múlik. Ha én jól szeretgetem a gyermekemet, akkor nem idő előtt és nem mástól keresi majd a pótlást, nem kétes ágyakban próbál menedéket és elismerést találni, hanem amíg csak lehet, marad itthon és mint a rózsa a zöld kelyhében, biztonságban készül arra, hogy teljes pompájában kinyíljon.

Majd én babusgatom, cirógatom, dícsérgetem, óvom, ahogyan egy apa teszi a gyerekével, ezúttal egy lányával.

Szükségletek korosztályonként

Babakor (0-3 év)
Hihetnénk, hogy nincs dolgunk vele: megszületett, ott az anyja - jó esetben -, majd gondozza, táplálja. Úgysem adja ki a kezéből, ősanya, miegymás.

Az van, hogy az első 1000 nap (szóval nagyjából a 3 év!) kiemelten fontos a cseperedő baba számára. Magzati korától érzékeli az apa hangját, megnyugtatólag hat rá, ahogyan a várandós kismamára is.

Szóval az első 3 évben fejlődik a leggyorsabban az utódunk, és minden, amit akkor tapasztal, az lesz az alapvetés, az alapérték, a cölöp, a horgony, a világítótorony, az etalon, amihez egész életében akarva-akaratlan, tudva-tudattalan viszonyulni fog.

Hát nem fantasztikus? Hatással lehetünk arra, hogy nagyobb korában hogyan küzd meg az elemekkel, démonokkal, kihívásokkal, kudarcokkal, főnökkel vagy beosztottal, hivatalokkal, hogyan él majd együtt az érzéseivel, sikereivel, hogyan teremt kapcsolatokat, tart meg barátságokat, szerelmeket.

Tehát el ne tűnj! Tudom, hajszolod a pelenkára, tápszerre/bébiételre, nyaralásra és a rezsire valót. (meg a legújabb PS-re)
Gondold át és legyél jelen, amennyit csak tudsz!

És mondogasd neki, éreztesd vele, mennyire szereted, mi boldogságot hozott nektek a családba, és álmélkodj azon a csodán, hogy két parány sejtből micsoda lény született és fejlődött ki. Különösen olyan környezetben fontos, ahol a lánynak született gyereknek nem hogy örültek, de még az évtized múlva esedékes hozomány előteremtése miatt egyenesen teher volt a családnak.

Kisgyermekkor (3–6 év)

Egyszer csak arra leszel figyelmes, megcsillan benne a kis csajszi. Elkezdi másolni anyát, vagy akár le is körözi. Ragaszkodik ruhákhoz, határozott elképzelése van róla, melyikben szeret megjelenni, játszani (ld. kreativitás, spontaneitás, szépség, harmónia).

Illegeti, billegeti magát, ugrál, táncol a zenére, kacaja gyöngyözik, gurgulázik, mosolya már most igéző. Levesz a lábadról. Hihetetlen jó dumája van, meglátásai tűpontosak, csodálatos mesevilág tárul eléd. Látszik az értelem, a huncutság, a jókedély - apa szemefénye lesz azonnal. Nem véletlen, mert a kislány nagyon apás lesz.

Végre mi is kötődhetünk a csemetéhez, nekünk is van kapcsolatunk, kölcsönös viszonyunk vele. Elbűvölő, ahogyan figyelmen kívül hagyja, hogy pasik vagyunk és lelkesen meghív a babaházába egy kávéra, befonja a hajunk, kifesti a körmünk, szoknyát ad ránk, csillámtetkót fest a karunkra. Ezek mind, mind szeretetteljes kapcsolódások, amik csak erre a korra jellemzőek. Mélyül a bizalom, a kölcsönös tisztelet.

A dackorszak, inkább úgy szeretem hívni, hogy első önállósodási korszak mindannyiunk elé komoly kihívást gurít, erről másik írásban beszélünk részletesebben.

Vicces szánt jelenet, amikor az írástudatlan kislánnyal aláírat az apa egy papírt, hogy soha nem lesz pasija. Tudom, hogy ez csak vicc, dehát mégis mit üzenünk ezzel? Mégis mit mentünk el a tudatalattiba?

Rengeteg közös és szabad játékra van szükségük ebben a korban, hogy fantáziavilágukat megjelenítsék. Érdekes, hogy feszültségeiket gyakran történetekben, énekelgetésben, táncos, tornászós mozdulatokban igyekeznek feloldani. És sok csimpaszkodásban, kézen állásban, cigánykerékben.

A homokozóban pedig süti, torta készítés elengedhetetlen. Nem érdemes a mobilt nyomkodni, míg "ő elvan", mert lemaradsz a különleges ízekről, aranyapám!

Mobilt, tabletet engedjem neki? Olvasd el inkább az erről szóló írást!

Ekkor a lány az apa szemében még teljesen kiszolgáltatott: minden botlásnál, minden könnycseppnél azonnal ott vagyunk, hogy megvédjük, és remélhetőleg tudjuk a helyén kezelni az ügyet, nem szítunk erőszakot, nem engedjük, hogy elmérgesedjenek konfliktusok, amelyek minden jószándék ellenére megrémisztik saját lányunkat.

Apa legfőbb szükséglete ebben a korban a kontroll illúziója – hogy biztosítsa a biztonságot – míg a kislány igénye a játék, a feltétel nélküli elfogadás és az érzelmi jelenlét. Egy mosoly, egy kézfogás vagy egy esti mese csodákra képes: a bizalom épül, a féltés csillapodik.

Kisiskoláskor (7–10 év)

Az iskolapad és az első barátságok megjelenésével apa és lánya is új kihívásokkal találkozik. Apa szükséglete itt a tisztánlátás: tudni szeretné, hogy lánya kivel tölti az idejét, kik a barátai, milyen hatások érik, hogyan bírkózik meg velük.

A lányok számára a legfontosabb a kapcsolódás, hogy ki tudják csevegni, csicseregeni egymás között, ami bennük van, amit magukról, egymásról és másokról gondolnak. A fiúk számukra úgy hülyék, ahogy vannak.

Ekkor a szabadság és az önállóság (egyre több tantárgy, lecke, feladat, önálló suliba járás) a bimbózik, miközben a biztonságot is keresi. A két fél igényei közötti egyensúly kialakítása még viszonylag könnyen megoldható.

Kamaszkor (11–15 év)

Itt kezdődnek a korai „rémálmok”: smink, miniszoknya, első szerelem - ha értesülünk róla. Óriási változáson megy át a kicsi lányunk. Kíváncsisággal, érdeklődéssel, olykor szorongással várja ő is.

Apa egy kissé háttérbe szorul, megfigyelhető egy kis eltávolodás, hogy anyával megbeszélhessék a titkokat, a változást, a menstruációt, a vágyakat.

Apa szükségletei

• a tisztánlátás (szeretné tudni, melyik hangulat mit jelent),
• kontroll (jó lenne "uralni" a helyzetet),
• a támogatás, gondoskodás (szeretne ott lenni, amikor szükség van rá, a tudására, határozottságára, vigasztalására, közelségére, megértésére)
• a biztonság (használjon bukósisakot rolleren is, mikor, kivel jön haza este, kik lesznek még ott a buliban, máshol alszik, legyen nála óvszer stb.).

A lányé pedig

• a tisztánlátás (szeretné tudni, milyen folyamatok zajlanak benne)
• a tisztaság, könnyedség (hogyan tudja tisztán tartani magát miközben a lehető legkevesebb macerával jár)
• a visszajelzés (próbálkozásai - smink, frizura, ruhaösszeállítás, zenei stílus - másnak is tetszik-e, apa milyennek látja?)
• az érzelmi biztonság (hullámzó hangulatát szabadon megélheti, kivonulhat a családi összejövetelekből, szó nélkül gubbaszthat, ahol akar, megosztott titkai biztonságban vannak)
• az önállóság (egyre több önálló döntést szeretne hozni)
• intimitás (megfigyelhesse, nyomon követhesse saját testének változásait, elbújhasson a barátjával beszélgetni, csókolózni)
• a pihenés (mivel dolgozik benne a laboratórium, rengeteg energiafelhasználással jár a növés, átalakulás, fejlődés) stb.

Egy egyszerű „hogyan telt a napod?” vagy „számíthatok rád, ha segítség kell?” kérdés mély nyugalmat adhat mindkettőjüknek, ha nem rögtön ezzel a kérdéssel nyitunk. Merthogy tilos kérdezni!! Ilyenkor csak folytatni "szabad" az általa megkezdett beszélgetést.

Nagykamasz / fiatal felnőtt (16–20 év)

Az immáron nagylány egyre több saját döntést hoz, szárnypróbálgatásait szülőként hol aggodalommal, hol büszkeséggel nézzük. Első komoly párkapcsolatai formálják identitását.

Apa főbb szükséglete lehet ebben a korban a kölcsönös tisztelet és a visszajelzés.

A lány igényei között megjelenik és mindennapossá válik a szexualitás. Emellett fontos számára a spontaneitás, autonómia, a fejlődés, a biztonságos háttér és a támogatás: tudja, hogy bármerre megy, mindig van hová hazatérnie.

Ebben az életszakaszban a konfliktusok elkerülhetetlenek, de a kapcsolat minősége múlik azon, mennyire tudjuk elengedni, a szabadságot és önállóságot, autonómiát megadni, anélkül, hogy eltávolodnánk. Saját maga intézi iskolai, vagy már hivatalai, munkahelyi ügyeit.

Felnőttkor (20+ év)

Apaként tulajdonképpen azt szeretném, hogy boldog legyen, megtalálja azt a partnert, akivel megélheti az érzelmi biztonságot, a humort, a könnyedséget, a stabilitást, az intimitást, a szexualitást - hiszen ezeket már én nem tudom neki biztosítani, nem is az én dolgom. Szeretném, hogy olyan fiúval találkozzon, akinek az apja ugyanúgy fontosnak tartotta az odafigyelést, példamutatást, következetességet, a kölcsönös tiszteletet, egészséges az apaképe.

Azt is szeretném, hogy ki tudjon állni magáért, hogy felismerje a veszélyeket, hogy erős legyen akkor, amikor erre szüksége lesz, hogy használja az érzékeit, csápjait, nehogy becsapják, kihasználják, bántsák. S hogy bármikor merjen segítséget, tanácsot kérni: szeretnék számára távoli oszlopként további biztos pontot jelenteni.

20 éves korában ez már kicsit késői aggodalom, hiszen a mű elkészült, a madárka kiröppent. Ezért születésétől fogva kell megadnom számára és a páromnak mindazt a tiszteletet, rajongást, elismerést, közös időt, ami megerősíti az önbecsülését, megengedi, hogy úgy fejezze ki magát, ahogyan ő szeretné, megéljen mellettünk és velünk szabadságot, kreativitást, önállóságot, biztonságot, életörömöt, fejlődést, mindent, amit csak lehet.

Születésétől fogva azt lesi, hogyan viselkedek édesanyjával (vagy a párommal) és az ivódik bele a bőre alá, majd keresi kutatja azt a pasit, férfit, aki erre a modellre (rám) a legjobban hasonlít. Az én viselkedésem lesz számára az ismerős, az etalon, akár tetszik neki, akár nem, akár támogató, akár nem (ha érdekel ez a vonal, Sémakémia szóra keress rá a neten).

A kulcs nem a folytonos ellenőrzés, hanem a bizalom és a folyamatos jelenlét: a lány önálló döntései közepette is éreznie kell, hogy apa ott van, elérhető. És igen, néha az a legnagyobb bravúr, ha nem avatkozunk közbe, hanem hagyjuk, hogy lányunk saját ritmusában fedezze fel a világot – tudva, hogy mi mindig ott leszünk, ha szüksége van ránk.

Huba

Napról napra morzsányival
jobb apává válunk.

.

Photo: Unplash, Denis Pozdeev