Hadd kezdjem egy kis személyessel:

Amikor apa lettem, még zöldfülő voltam. Bárrnennyire is ott tartottunk, hogy szerettünk volna gyereket, - ha most visszagondolok arra az időszakra - nagyon nem tudtuk, mi vár ránk. Minden érzés váratlanul ért.

Amikor egy pasi megtudja, hogy gyermeket várnak, őt is azonnal elöntik az érzések, akaratlanul. Az érzések már csak ilyenek.

Apa leszek és le vagyok nyűgözve

A párunk gyanakszik valamire, mert - ismerve önmagát - minta "lenne vele valami", alig várja, hogy a terhességi tesztet megvegye a patikában, hazavigye, rápisiljen és kivárja, míg megjelenik az a nevezetes 2 csík és rohan felénk, vagy újból vár, hogy hazaérjünk, hogy megmutathassa, közölje velünk a hírt, akkor lehet, hogy pl.

Meglepettséget érzek, mert nem számítottam rá, hogy éppen most, már most, vagy végre "betaláltam a 100-as körbe".

Hálát érzek, mert megélem azt, hogy minden működik (mint biológiai szervezet), hogy éppen most, már most, vagy végre megfogant, ajándéknak, kegyelemnek vagy áldásnak élem meg.

Csodálkozást érzek, mert felfoghatatlan a természet csodája, hogy 2 apró sejtből képes létrehozni egy új életet, és hogy mi magunk is így indultunk útnak.

Bizakodást érzek, mert úgy látom, egyenesben vagyunk, felkészültünk rá, az történik, amit szerettünk volna, amit terveztünk, biztosan jól fog ezutáns is alakulni minden.

Elégedettséget érzek, hogy biológiailag összeillünk, nemzőképesek vagyunk együtt, lesz közös utódunk.

Érdeklődést, kíváncsiságot érzek, hogy vajon milyen lesz az elkövetkezendő 9 hónap, kire fog hasonlítani, mi lesz belőle, ha nagy lesz stb.

Feldobottságot érzek, mert azt gondolom, hogy biztos fiú/lány/iker lesz.

Megérintődöttséget érzek, hiszen apa leszek.

Megkönnyebbülést érzek, mert annyira várták már a családban, annyit kérdezősködtek, már-már kellemetlenkedtek a kérdésekkel, vagy mert annyit próbálkoztunk és ennek a hercehurcának, vizsgálatoknak, hormondömpingeknek, kudarcoknak vége.

Derűt érzek, mert ez az élet rendje, bővül a család.

Apa leszek, ám van itt egy kis bibi

Az is előfordulhat, hogy olyan érzések látogatnak meg, amit a köznyelv negatív érzéseknek mond, pedig valójában nem negatívak egyáltalán, csupán valami kielégítetlen szükségletre hívják fel a figyelmünket (zárójelbe írom a megtippelt szükségletet, ami miatt az alábbiakat érezhetjük ilyenkor):

lehet, hogy pl.

Aggodalmat érzek, miközben a baba egészségére gondolok (egészség).

Bizonytalanságot érzek, mert nem látom, hogyan, miből, hol fogjuk felnevelni (gondoskodás).

Csalódottságot, döbenetet, rémültséget vagy tehetetlenséget érzek, ha úgy néz ki, nem tőlem van a gyerek (összetartozás), vagy mert vigyáztunk, védekeztünk, próbáltunk védekezni, mégis "összejött a baba" (kiszámíthatóság, biztonság, tisztánlátás), vagy mert éppen eltávolodtunk az utóbbi időszakban (kapcsolódás).

Félelmet érzek a családban ismert örökletes betegségekre, esetekre gondolva (élet szolgálata).

Feszültséget érzek, hogy fogom a családjainkkal ezt közölni (önkifejezés, önbecsülés).

És akkor most?

Nagyon sokféle érzés látogathat meg bennünket ugyanolyan helyzetben és egyszerre többféle is. Nem vagyunk jók vagy rossz emberek azért, mert nagyon tudunk örülni, lelkesedni, vagy éppen valami feszültséggel telt érzést veszünk észre magunkban. Teljesen természetes, hogy érzünk valamit.

A nagy kérdés, hogy ezután mit kezdünk vele és első gondolatainkkal, cselekedeteinkkel.

Érdekes és előremutató beszélgetést lehet kezdeményezni, ha felteszitek egymásnak a kérdést:

Mit éreztél, amikor megtudtad, hogy gyermeket várunk?
vagy
Most mit érzel azzal kapcsolatban?

Huba

Napról napra morzsányival
jobb apává válunk.

.

Photo: Unplash (Vitaly Gariev)