Mikor mutattad meg legutóbb a gyerekednek, hogy te is dühös vagy – de úgy, hogy közben biztonságot adsz neki?” Ez a kérdés talán elsőre furcsán hangzik, de az érzelmi intelligencia valahol itt érhető tetten. Ahogyan te kezeled az érzéseidet, a gyereked is tanulja, mi a normális, hogyan lehet feldolgozni a feszültséget, és hogy a szeretet nem tűnik el, ha néha mérgesek vagyunk.

Az érzelmi intelligencia nem a picsogásról szól

Sok apa nem is gondolja, hogy érzelmei megmutatása, kifejezése, beazonosítása mennyire kulcsfontosságú. Még mindig előfordul, hogy ilyet hallani: „A fiúk ne sírjanak”, „Az apáknak erősnek kell lenniük”. A gyerek viszont minden rezdülést érzékel: ha a szülők visszafogják magukat (érzéseiket elfojtják) vagy kiabálnak (hagyják eluralkodni az érzéseiket), ő bizonytalannak érzi magát. A mindennapi viták, a feszültség, de akár a kimondatlan problémák is hatással vannak a gyerek érzelmi fejlődésére, a kötődésre, önbizalmára és szociális készségeire, azaz befolyással vannak későbbi önálló boldogulására.

Hát ki ne akarná, melyik szülő ne szeretné, hogy gyereke együl is helyt álljon a nagyvilágban, amikor mi nem vagyunk a közelben?

Mire jó az érzelmi intelligencia?

Az érzelmi intelligencia egy képesség, amivel képesek vagyunk saját érzések felismerésére és kifejezésére. Emellett képesek vagyunk mások lelkiállapotából is olvasni, ha mások érzéseit felsimerjük és megértjük.

Hozzájárul a nyugodt, higgadt, logikus reagáláshoz a feszültségben.

Empátia és együttműködés.

Az érzelmi intelligencia hatalmas segítséget nyújt abban is, hogy az érzéseket ne akadályként, hanem útmutatóként kezeljük a mindennapi életben. Tehát érzéseink ne akadályozzák meg előrevivő, megoldó gondolatainkat, cselekedeteinket, hanem inkább mutassák meg, mivel tudnánk saját és mások életét még teljesebbé alakítani.

Gondold csak el: ha folyton dühös vagyok, ha mindig csak vihogok, akkor nem tudok koncentrálni, nem tudok megfelelő kapcsolatokat teremteni az emberekkel, akikkel együtt utazok, dolgozok, vagy ügyet intézek. Ha pedig nem ismerem fel másoknak az érzéseit, szintén nem vagyok képes úgy közeledni hozzájuk, ahogy az mindegyik érintettnek megfelelő lenne.

Kapcsolataink hosszabb tárvra szólnak a családban, munkahelyen, életünkben visszatérő helyeken (évekig ugyanaz az óvoda/iskola, ugyanaz a bolt, ugyanaz a hivatal stb.), szeretnénk, ha gördülékenyen zajlanának a dolgaink, nem igaz? És azt is, ha gondolataink, szavaink, kéréseink meghallgatásra találnának. Ezért nem mindegy, hogy ezeket a kapcsolatokat hogyan tartjuk fent.

Megoldás / Tippek apáknak:

1. Nevezd meg az érzéseidet: „Most izgatott vagyok, hogy milyen lesz az első nap az új munkahelyen.” „Most csalódott vagyok, mert elmaradt a találkozó.” A gyerek megtanulja, hogy a negatív érzések is normálisak, kimondhatók és kezelhetők.
2. Hallgass figyelmesen: Figyelj önmagad, a párod és a gyerek érzéseire ítélkezés nélkül. Ez biztonságot ad, és segít megnyílni.
3. Mesélj saját élményt: Oszd meg, hogyan éreztél gyerekként hasonló helyzetben – így empátiát és önismeretet fejlesztesz.
4. Mutass példát a megküzdésben: Ha dühös vagy, vegyél mély levegőt, tarts szünetet, és mondd el, hogyan oldottad meg.
5. Adj szavakat a gyereknek: Segíts neki megfogalmazni érzéseit: „Úgy tűnik, csalódott vagy, mert nem te nyertél.”
6. Gyakoroljátok együtt: Játék, mese, közös érzésnapló segít az érzelmek feldolgozásában.

Mi épül rá és mire használjuk:
Az érzelmi intelligencia nem csupán a konfliktusok kezelésére szolgál. Segít a gyereknek felismerni és kifejezni érzéseit, javítja a testvéri és baráti kapcsolatokat, fejleszti az önkontrollt és a kitartást, erősíti az empátiát, növeli az önbizalmat és az önértékelést. Hosszú távon az érzelmi intelligencia rezilienciát ad, támogatja a mentális egészséget, és segít felelős, tudatos döntéseket hozni. És nem utolsó sorban a mindennapi tanulásunkat is rendkívül hatékonyan támogatja. Érzelmi biztonságban a gyerek értelme, érzelmi világa rohamtempóban fejlődik azokhoz képest, ahol ez nem adatik meg.

A gyerek a legjobb példa arra, hogy az érzelmi intelligencia fejleszthető.

Ha apa meri megmutatni az érzéseit, a gyerek megtanulja: az érzelmek nem ellenségek, hanem útjelző táblák, amelyek segítenek eligazodni az életben. Az érzelmi intelligencia abból tanulható, fejleszthető, ahogyan együtt élünk nap mint nap, a játékban, a beszélgetésekben, a mindennapi apró döntésekben. Az apa (és persze anya) példamutatása a legerősebb iskola, ahol a gyerek megtanulja, hogyan élhet teljes, empatikus és tudatos életet.

Huba

Napról napra morzsányival
jobb apává válunk.

.

Photo by Jakob Owens
on Unsplash