Amikor apák lettünk, úgy képzeltük, hogy a családi béke alap, és a gondok mindig más családokban történnek. Pedig a valóságban az erőszak bármelyik családban jelen lehet, akár közvetlenül, akár a háttérben. Az apa is lehet érintett: gyerekkori áldozatként, bántalmazóként, vagy egyszerűen tanúként, aki tehetetlenül nézi a feszültségek és konfliktusok ismétlődését, vagy elkövetőként.

A téma megértése és a tudatosság az első lépés, hogy biztonságos otthont teremtsünk vagy hogy ne ismétlődjenek a régi minták.

Az erőszak típusai

A családon belüli erőszak nem csupán fizikai: ütés, taszítás, verés vagy üvöltés lehet. Létezik lelki és verbális erőszak – a fenyegetés, megalázás, szekálás, túlkontrollálás gyakran láthatatlan, mégis mély nyomot hagy.

Gazdasági erőszak esetén a pénzügyi eszközökkel való visszaélés áll fenn (pl. zsarolás, anyagi függésben tartás), szexuális erőszak pedig a hatalommal való visszaélés formájában jelenhet meg. És ide tartozik még az elhanyagolás is. Fontos, hogy az apák is felismerjék: nemcsak a gyerekek és a partner, hanem saját szerepük és érintettségük is lehet a rendszerben.

Minden erőszak, visszaélés a gyermek lelkének fejlődősét, bátorságát, önbizalmát, önbecsülését, kreativitását, önállóságát visszaveti, más pályára állítja.

Miért történik az erőszak?

A családon belül megjelenő erőszak gyakran hatalom és kontroll kérdése, a frusztráció és a stressz levezetésének torz módja. Gyakran generációkon át öröklődő mintákból táplálkozik: az a férfi, aki gyerekként megtapasztalta a bántalmazást, könnyen átveheti a mintát, ha nem dolgozza fel (nem szükségszerű, nem 100%!, viszont sok bántalmazó kerül ki abból a körből, akik maguk is bántalmazottak voltak).

Sokszor az erőszak rejtett, és a családtagok egyszerűen nem beszélnek az érzelmi határokról, nem tudatosítják, hogy a konfliktus átlépett egy durva határt. Nem is tudják elképzelni, elhinni, hogy a családban ilyen megtörténhet.

Amint gyanú vagy fény derül rá, a többiekben a félelem és a szégyen mellett megjelenik az undor, a tehetetlenség érzése. Nehéz róla beszélni egymás között, az áldozattal is, és nehéz az elkövető szemébe nézni, vele egy légtérben akár csak létezni is. Egyetlen eset is meg tudja mérgezni a környezetet, azok életét is, akik nem áldozatai a tettnek.

Jelek, amikre figyelni kell

A gyerekeknél hirtelen viselkedésváltozás (csendesből indulatos, közvetlenből visszahúzódó), tehát visszahúzódás, félelem vagy agresszió jelezheti, hogy valami nincs rendben. A partnernél szorongás, elzárkózás, hirtelen hangulatingadozás lehet figyelmeztető jel. Az apa saját életében is megmutatkozhat a probléma: dühkitörések, kontrollvágy, traumatikus élmények hatása a mindennapokra. A felismerés kulcsfontosságú, mert csak így lehet közbelépni.

Mit tehet a család és az apa?

Ha tudomásunkra jutott egy eset, mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a gyereket azonnal biztonságba helyezzük. Ne adhassunk lehetőséget az ismétlésre, a fenyegetésre (pl. "ha el mered mondani..."). Ne kelljen az áldozatnak újra és újra a tettes szemébe nézni, rettegnie tőle.

A lehető leghamarabb ki kell mondani, hogy mi történt és hogy ez nem oké. A családi konfliktusok nem oldódnak meg maguktól, és minden elhallgatott erőszak tovább öröklődhet.

Az égig érő belső indulatok ellenére is a stressz- és konfliktuskezelés tudatosítása elengedhetetlen: törekedni a nyugodt kommunikációra, érzelmek kifejezésére, megoldáskeresésre.

Ha az apa gyerekként áldozat volt, az önreflexió és szükség esetén szakember bevonása segíthet a minták megszakításában. Külső segítség – családsegítő, pszichológus, támogató csoport – gyorsan csökkentheti a feszültséget, hogy mielőbb a gyógyulás útjára léphessen a család.

Mit nem szabad tenni?

Ez az egyik legfontosabb, hiszen tovább mélyítheti a fájdalmat, súlyosbíthatja a tragédiát.

Az erőszak elfogadása (pl. engem is vertek gyerekkoromban), bagatellizálása (pl. ugyan már, katona dolog, biztos nem akart bántani téged), hallgatás vagy mások hibáztatása (pl. miért úgy öltözködtél, minek mentél oda?), elterelés a problémáról (pl. az lehetetlen, ő egy úriember) csak tovább súlyosbítja a helyzetet.

Nem szabad újból és újból faggatni, újrameséltetni vele a történetet, szinte tocsogni a szaftos részletekben. Fogadjuk el, hogy nem kitaláció, nem érdekből teszi, mondja.

Próbáljuk a lehető leghamarabb szakember gondjaira bízni, mert a legjobb szülőként sem tudhatjuk, milyen lelki sebeket "szerzett" a gyerekünk.

Amikor gyerekünk barátjának családjában fordul elő

Rettentő nehéz kérdés. Felelősséggel tartozunk egymásért, gyermekeink társáért, nem tűrhetjük, hogy bántják, hiszen az gyermekünk jóllétére is kihat. Úgyis tudomásukra jut és az egész osztályt emészti a feldolgozhatatlan információ. Foglalkozni kell vele.

Emellett pedig kétely ébred bennünk, vajon beavatkozhatunk más család életébe?

Nos talán azt kell mérlegre tennünk, mivel használunk vagy ártunk többet. Nyillvánvaló, hogy kívülállóként sem leszünk minden megalapozott információ, bizonyíték birtokában, kockázatot vállalunk ezzel.

Mikor és hová lehet fordulni

Nincs mese, ciki vagy nem, bele kell állni és felhívni: sürgős veszély esetén azonnal a rendőrség, Országos Gyermekvédelmi Szakszolgálat, vagy segélyvonal (pl. Kék-vonal), iskolapszichológus az első lépés.

Krízishelyzetekben a családsegítő szolgálat és pszichológus nyújt támogatást, míg később fokozatosan a közösségi csoportokban a beszélgetés, mentorálás hosszú távon segít a traumák feldolgozásában.

Azonnali segítség

• Rendőrség: 107 vagy 112 — ha életveszélyről, súlyos bántalmazásról van szó.
• Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT): +36 80 20 55 20 — ingyenes segélyvonal, éjjel-nappal elérhető.
• Kék Vonal - Gyermek Lelkisegély Szolgálat, tanítsd meg a gyermekednek: 116-111, s hogy adja át ezt a hívószámot barátjának, társának, ha bajban van és jó lenne valakivel beszélni

Civil segítők, tanácsadások, jogi támogatás

• Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány – jelezz, ha egy gyerek bajban van!
• NANE Egyesület (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen) – segélyvonal bántalmazott nőknek és gyerekeknek: +36 80 505 101.
• Patent Egyesület – jogsegélyszolgálat nőknek, nemi alapú erőszak és diszkrimináció áldozatainak.

Intézményes, szállást biztosító lehetőségek

• Országos Gyermekvédelmi Szakszolgálat — területi szakszolgálatok
• Krízisközpontok és titkos menedékházak — ezek átmeneti szállást és komplex támogatást nyújtanak (pszichológia, jogsegély, szociális munkás).
• Krízisambulanciák — ahol személyes, szakmai segítséget (tanácsadás, ügyintézés) lehet kérni.

Megelőzés és mintaadás

Vajon megelőzhető-e?

Sajnos a legtöbb erőszakot, visszaélést családban, sőt, jól szituált családban követik el - egészen közeli, kedves(nek látszó) családtagok, családbarátok. Döbbenet, hogy ezek a ragadozók élvezik a családok tiszteletét és fedezését. A legkisebb gyanú árnyéka sem vetődik rájuk.

Annyiban mindenképpen tudunk a megelőzésért tenni, hogy önmagunkra figyelünk és próbáljuk feszültségünket nem a családra borítani. El lehet menni stresszkezelő tanfolyamokra, terápiákra, amelyek segítenek tudatosabban figyelni önmagunkra.

Innentől pedig nyitott szemmel kell járnunk.

Gyerekünket megtaníthatjuk a bugyiszabályra, a nemet mondásra, ha valahol rosszul érzi magát, nyugodtan húzódjon el és hogyha társáról megtud valamit, ha valami nagyon bántja őt, azt nekünk mondja el bátran.

Ha otthon is kifejezheti és megélheti érzéseit, a vágyait, és hozzájárulunk néha, hogy teljesüljenek, ha megteremtjük számára a biztonságos légkört, akkor nagyobb eséllyel lesz képes kiállni magáért. Ha sokat vagyunk vele, ha sokat beszélgetünk, ismerni fogjuk annyira, hogy rezdüléseiből levesszük, hogy mi zajlik épp benne, és várhatóan el meri nekünk mondani, ha valami baj van. Remélhetőleg!

A biztonságos, szeretetteljes otthon mind a gyerekek, mind a szülők, apák számára alapvető. A tudatosság, a mintaadás és a nyitott kommunikáció az, ami hosszú távon valódi változást hozhat.

Huba

Napról napra morzsányival
jobb apává válunk.

.

Photo: freepik