Normális apának maradni, ez itt a nagy feladat! Az apaság öröme mellett komoly kihívásokat is tartogat. A kiegyensúlyozott apai jelenléthez tudatosság, nyílt kommunikáció, mentális önmagunkkal való törődés és támogató kapcsolatok kellenek. Gyakorlati nézőpontból nézzük meg, hogyan segíthetnek ezek az eszközök az apáknak megbirkózni a mindennapok terheivel és megerősödni a családi szerepükben.

Tudom, furcsának tűnik az írás, hiszen apának lenni büszkeség, kihívás, meg egy csomó szuperlatívuszt sorolhatnék fel. Ez a felszín, a mítosz, a tzársadalmi elvárás.

A gyakorlat mégis azt mutatja, hogy az évek múltán az apákat könnyen felőröli a hajtás, a családnak megfelelés, a pénzügyi egyensúly megteremtése.

Önmagam megfigyelése

Mindenek előtt érdemes magamat időnként külső szemmel megvizsgálni. Záporozhatnak a kérdések, amelyeket akár őszintén is megválaszolhatnék magamnak.

Jól vagyok-e? Jó, olyan irányba mennek-e a dolgaim, amilyenbe szeretném? Tudnám-e másként csinálni? Tudnám-e jobban, hatékonyabban csinálni?

Mi az, amit szeretnék a családban, egyénileg elérni, adni, kapni? Hová szeretnék eljutni?

Ha egy kicsit jobban képbe kerülök, ki is vagyok valójában, hol tartok az életben, mik a jó-rossz szokásaim, visszatérő sikereim, kudarcaim, akkor el tudok indulni azon az úton, ami megtarthat engem.

Önfejlesztés

Időről-időre érdemes egy területet kiválasztani, aminek utána járok, amiben elémélyedek, amiben egy morzsányit jobb szeretnék lenni, mint tegnap, múlt évben, 10 éve voltam.

Minden évben kiválaszthatok egy rossz, kártékony szokást, amitől megválok, egy képességet, amit fejleszthetek. Ez nem olyan ördöngős kihívás, egy év alatt belefér az is, hogy tartok intenzív hónapot és megengedem magamnak, hogy megismerjem a jótékony hatását, valamint azt is, hogy néha elbukok, visszaesek. Az irány mégiscsak biztató.

Mi, az, ami támogatja a céljaim elérését, hiányaim pótlását, önmagam megerősítését?

• kevesebb hír, ami felcseszi az agyamat?
• kevesebb mobil, ami odaláncol?
• kevesebb cukorbevitel?
• több rendszeres mozgás?
• feszültségoldó, konflikutskezelő technikák? stb.

Rengeteg könyv, videó, podcast elérhető már ezekben a témákban. Mégis azt javaslom, a személyes megoldásokat keresd, legkésőbb a könyvek, podcastok "elfogyasztása" után, mert az igazi és hosszú távra szóló fejlődést, támogatást a személyes segítő kapcsolatok biztosítják.

Kommunikáció

Már az előző bekezdésekben megfogalmazódott egy halom feltáró kérdés. Ezekre mindig őszintén és nyíltan érdemes válaszolni. Önmagamnak hazudni, önmagammal udvariaskodni teljesen felesleges.

Természetesen sem bántani, sem gyapulni nem szabad magamat, sem meghunyászkodni, leminősíteni nem célravezető dolog.

Nagyszerű lenne, ha a családban be tudnánk vezetni a rendszeres beszélgetéseket, amikor a saját - jó és rossz - érzéseinkről is beszélhetnénk, a konfliktusainkat kibeszélhetnénk és dolgozhatnánk a feloldásukon! Hogy tényleg ne záródjon haraggal, kétellyel, feszültségel egy nap, ami aztán csak rakódik egymásra és ki tudja, mikor fog kifakadni, robbanni.

Macerásabb? Igen.
Megéri. Naná!
Ehhez rengeteg segítséget és ajánlást kapnak az apák a tréningjeinken, workshopokon, apakörökön.

A kommunikációhoz tartozik, hogy más apákkal is tartsam a kapcsolatot. Mindig jó megtudni, hogy a másik család ugyanabban a helyzetben toporog, vagy kapunk tőlük biztatást, hogy hamar túl leszünk rajta, csak ki kell bírni az átmeneti időszakot.

Időbeosztás

Bagatellnek tűnik, de mégis nagyon fontos. Egyre inkább rádöbbenünk: az időből van a legkevesebb, és egyre kevesebb. Nagyon nem mindegy, hogyan osztjuk be, mit tartunk fontosnak, mire áldozunk időt, elegendő időt, és mi az, amire egy másodpercet sem vagyunk hajlandóak elszórni.

Ez kardinális a munka és család egyensúlyának megtalálása és kialakítása érdekében.

Huba

Napról napra morzsányival
jobb apává válunk.

.