A csalódottság egy érzés. Természetes bennünk megjelenő reakció, amikor számítunk valamire és az nem, vagy nem úgy, nem akkor következik be.

Gyerek jelenlétében
Csalódottságot élek meg, amikor a gyerekem
- elutasítja az ételt, amit készítettem,
- mégse csinálja meg, amiről azt hittem meg fogja/tudja csinálni,
- első hazugságán rajtakapom,
- gyenge jegyet hoz haza,
- nem hívott fel, amikor x helyre odaért, pedig megbeszéltük,
- megkérem, hogy tegye x-t arrébb/a helyére és ő elfelejti/nem akarja,
- arról ábrándozok, hogy ma nem lesz "balhé", mégis "elérik, hogy felmenjen bennem a pumpa",
- nem ér haza a megbeszélt időben,
- lebetegszik, amikor közös programot/pihenést terveztünk be...
Csalódottság a családban
Csalódottságot élek meg, amikor a családban
- leosztjuk a feladatokat, és a másik elfelejti,
- szeretnék valamit elintézni és elfelejtem,
- megígérem, hogy ott leszek, és nem jön össze (pl. gyerek szereplése, mérkőzése, ünneplése),
- abban bízom, hogy végre sikerül leülnöm anyámmal/apámmal beszélni, aztán mégis elmarad,
- elhatározom, hogy másként fogom csinálni, mint apám, aztán rajtakapom magam, hogy pont ugyanúgy szóltam a a gyerekhez, amit én már gyerekként se szerettem,
- kedvenc ételem illatát érzem már az utca végén, és otthon más kaja, vagy semmi sem fogad,
- azt gondoltam, pikk-pakk összedobom az IKEA-bútort, és még 3 óra múlva sem végeztem,
- azt reméltem, hamar eljutok X helyre, de a dugó keresztbehúzta a számításaimat,
- úgy számoltam, hogy még beleférünk az időbe, aztán kiderül, hogy "neki éppen fáj a feje" vagy menstruál,
- hatalmas lepedőakrobatikára számítok, aztán fél percen belül elszállok...
Nagyvilágban
Csalódottságot élek meg, amikor
- ennnék még, de már nem jut,
- már kihűlt az étel, mire hozzájutok,
- kihozzák a sört és nem elég hideg,
- a másik sor jobban halad,
- a felpróbált első cipő nem megfelelő, újabbat kell felpróbálni,
- kollégám több fizetésemelést kapott, mint én - ugyanannyi/kevesebb meló mellett,
- biztos vagyok benne, hogy "az úgy van!", és kiderül, hogy nem egészen,
- igen helyett nem-et mondanak,
- elfogy a kedvenc előadóm eseményére a jegy, mielőtt venni tudnék,
Miért fontos tudatosítani?
Azért fontos tudatosítani, hogy mi zajlik bennem, hogy megtudjam, valójában miért érzek ilyen furcsaságot magamban. Hogy felismerhessem a figyelmeztetést: valami most nekem nagyon fontos. Hogy ne a másik emberre haragudjak, ne rajta töltsem ki a dühömet, hanem megértsem a pillanatot, a kialakult helyzetet. Esetleg tanuljak is belőle, hasonló helyzetekre pedig előre felkészüljek.
Pontszerző játék
Kevésbé tudatos apaként amikor csalódottság ér, helyből mondanál valamit, számonkérőn kérdeznél, beszólnál, még rosszabb esetben az asztalra csapnál, vagy elkiáltanád magad.
Játék indul!
Ha felismered, hogy most a csalódottság lemez indult el benned, kicsit vársz, és ha nem táplálod dühöddel, elég hamar elmúlik. Ha sikerült csendben kivárni: 1 ApaHang pontot adhatsz magadnak.
Ha pedig elmúlt, higgadtan pontosan tudni fogod, mit érdemes mondani, és mikor. Ha ez megvan: +2 ApaHang pontot adhatsz magadnak.
Lehet, hogy észreveszed a pillanatban a másik embert (a gyerekedet, családtagot, azt a valakit) és már másként tekintesz rá. Ha ezt is megélted, +3 ApaHang pontot adhatsz magadnak.
Huba
Napról napra morzsányival
jobb apává válunk.
Photo: freepik