Az esküvőn megfogadtad - emlékszel? -, holtomiglan-holtodilgan, jóban-rosszban...

Ez tényleg lehetséges?

Ezen az oldalon mindig folyamatról beszélünk. Tehát nem rossz vagy jó valami, hanem mindig minden változik. Én is, te is, a párod is, a kapcsolatod vele, a körülmények, a tudásunk, a hozzáállásunk, a kedvünk, a szándékunk, a lehetőségeink, a nézőpontjaink stb.

Tehát amikor válásról esik szó, az mindig következmény. Megtett és meg nem tett lépések sorozata végén bekövetkező búcsú. Van, amikor elkerülhetetlen, de sok esetben - kis odafigyeléssel - megelőzhető. Úgy értem, sok kapcsolatnál lehetett volna korábban változtatni azon, ami később már nagyon nehezen javítható.

A válásnak nemcsak forintosítható ára van. Igen, ott van a lakás, az ügyvédek, a gyerekelhelyezés (messzebbről hurcibálás), két háztartás – ezek látványos és elég fejfájást előidéző költségek. De sokkal kevésbé látható az érzelmi ár: a bizalomvesztés, az eltávolodás, a gyerekek terhelése, az új élet megszervezésének energiája.

A válás ritkán kezdődik egyetlen nagy veszekedéssel

Ahogyan fentebb írtam, a válás mindig egy kapcsolati lejtő alján, vagy törésnél jön el.

Sok válás évekkel előtte indul el, amikor még észre se vesszük, hogy gond van, hogy valami porlik, morzsolódik, valami hiányzik, valami nem úgy működik, mint amikor azt gondoltuk, minden tökéletes, minden a legnagyobb rendben.

A hétköznapok, a gyerekvállalás, a gyereknevelés egyszerűen kitöltik azt a teret, aminek szerves része volt az is, hogy te és a párod önfeledt időt töltöttetek együtt, minden fontosat tudtatok egymásról, minden llényegeset megosztottatok egymással.

Aztán elpottyan egy-két kritikus mondat:

• Te sosem vagy itthon.
• Mindegy, hagyjuk!
• Veled nem lehet semmiről se beszélni.
• Ezt meg miért nem mondtad eddig?

Szóval a klasszikus fogás tálalódik, bepanírozva egy kis általánosítással, számonkéréssel, hibáztatással, túlzással stb. Ilyenkor hang fennakad, szó bent ragad. Ha pedig napokig így marad, elindul a távolodás.

Vajon kinek lesz ereje a másik után nyúlni, vagy visszafordulni felé?

Esetleg megy a játszma tovább? Ő sértett meg, tegye meg ő az első lépést.

„Ki nem vigasztal
meg, mikor megbántottad
az nem is szeret.

Fodor Ákos

Ha nincs kölcsönös megbeszélés, kiengesztelés, kibékülés, megbékélés, akkor előfordul az egyre kevesebb beszélgetés, egyre több sértődés, kevesebb érintés, kevesebb közös program, egyre több külön program, telefonozás egymás mellett, csak a gyerekekről és a logisztikáról egyeztetés.

Szóval nem feltétlenül a nagy konfliktus, a kiadós veszekedés a veszélyes, hanem amikor már nincs kedvünk vagy erőnk foglalkozni egymással.

Mi zajlik az apában?

Ez az oldal apáknak szól, hát elsősorban neked nyújtok oxigénmaszkot/mentőövet, hogy tudd, mi zajlik benned.

Először megjelennek a kritikus gondolatok:

• Már megint én vagyok a hibás!
• Már megint elrontottam valamit.
• Nem vagyok elég jó neki.
• Nem igaz, hogy már megint ezt teszi!
• Ez a kapcsolat így nem működik.
• Csak a gyerekkel foglalkozik.

Amikor ilyesmi kritikus gondolatok jelennek meg bennünk, akár kimondjuk, akár lenyeljük, tombolnak bennünk az érzések:

tehetetlenséget, csalódottságot, reménytelenséget, feszültséget érzel ilyenkor?

Érzéseink nem a másik személy miatt keletkeznek, tehát nem a párunk a hibás azért, mert tehetetlenséget érzünk, hanem azért, mert a mélyben húzódik valami igény, valami szükséglet, ami nem elégült ki.

Érzéseink valódi gyökerei a szükségletek. Ha félrevonulunk, átgondoljuk, jól "magunkba szállunk", akkor megérezhetjük, hogy valójában mire is vágyunk.

• Tehetetlenséget érzel, mert szeretnél hozzájárulni a rendhez? (pl. elpakoltál és a rendet te úgy képzeled el, párod másként)
• Csalódottságot érzel, mert kapcsolódni szeretnél? (pl. Azt gondoltad, ma összebújtok/elintéztek valamit, de nem lett belőle semmi)
• Reménytelenséget érzel, mert szeretnéd kifejezni magad? (pl. Elmondanád, de nem tudod, hogyan fogj hozzá, mivel nem bántod meg, mennyit mondhatsz el belőle, alkalmas-e a pillanat, eg tudja-e hallgatni hibáztatás/visszavágás nélkül.)
• Feszültséget érzel, mert nyugalomra vágysz? (Pl. ezt a meccset, futamot, podcastot még szeretnéd végignézni)

Az egyik legfontosabb, hogy felismerjem a magamban zajló folyamatokat és nyugodt pillanatban beszéljek erről a páromnak. Ha esetleg nem egyértelmű, ezt hogyan tehetnéd, gyere/gyertek el a tréningre, megmutatom.

Az autót sem akkor visszük szervizbe, amikor már füstöl a motor

Hálásak lehetünk ehy tudatosan elcsípett kritikus gondolatunkért és a mögötte felismert, beazonosított érzésünkért, szükségletünkért.

Ezeket mint sárga villogó jelzésnek is felfoghatjuk, hogy hohó, itt van valami, Danger-Danger!, foglalkozzunk csak vele kicsit!

Egy kapcsolat is olyan, mint egy autó, egy kisvirág, kiskutya, precíziós szerszám:

• táplálni kell,
• gondoskodni kell róla,
• meg kell takarítani néha
• apróbb részeket meg kell javítani

Egyszóval időt és energiát kell rá fordítani.

Családi kapcsolatunkra is, igen.

Szükséges

• őszintén beszélgetni fontos és önfeledten lényegtelen dolgokról,
• időt szánni egymásra,
• közös tevékenységet kitalálni és rendszeresen művelni,
• elosztani a feladatokat, hogy minél több szabadidő jusson mindenkinek és közösen egymásra is,
• kimondani (elpanaszolni) a kellemetlen dolgokat, sérelmeket, a másiknak pedig türelmesen meghallgatni...

Amit már ma megtehetsz apaként a házasságodért

A "Hogy vagy?" és a "Milyen napod volt?" helyett felteheted így is az első komolyabb kérdést:

„Mi volt ma neked a legnehezebb?”

„Mi az, ami könnyebbé tenné az életed?”

„Van valami, amiben mostanában nagyon egyedül maradsz mellettem?”

„Ha teljesülne bármilyen kívánságod, mit kívánnál most?”

„1-10 között hány pontot adnál a napodra?” utána „Mi hiányzott, hogy 10-es legyen?”

Nagyon fontos, hogy ezután csak hallgasd meg. Ne adj azonnal kéretlen tanácsot, ne értékeld. Ha befejezte, tedd hozzá: „Mindent elmondtál ezzel kapcsolatban?” / „Maradt még benned valami ezzel kapcsolatban?”

Semmiképpen se várd, hogy ennek (azonnali) eredménye lesz. Egyetlen ilyen kérdés nem fog megjavítani semmit. Viszont segíthet kapcsolódni, visszafordulni ahhoz, akivel valamikor hajdanán egyfajta szövetségre léptél. Szépen lassan, kitartóan meghozhatja a gyümölcsét.

Amikor már ez sem használ

Lássuk be, vannak helyzetek, amikor egyszerűen nem működik, nem lehet minden házasságot megmenteni.

Előfordulhat, hogy valamelyikőtök jelentős személyiségzavarral, függőséggel küzd, vagy teljesen eltérő az életút iránya, vagy bántalmazó a kapcsolat, olyankor beszűkülnek a lehetőségek, megcsappannak a szeretteljes, biztonságos pillanatok.

Ilyenkor mindenképpen érdemes külső - szakmai - segítséget kérni.

Ha mégis válás

Akkor s érdemes mindig a közös pontokat, az együttmáködésre alkalmas szempontokat keresni. Sokkal könnyedebben - kevésbé idegölrően - megy végbe a folyamat és a közös gyerek távoli/felváltott nevelése is gördülékenyebben mehet majd.

Ne feledd: a kapcsolatot ritkán lehet megjavítani, amikor már szétesőben van. Ekkor érdemes, amikor még csak annyit érzel: valahogy eltávolodtunk egymástól.

Huba

Napról napra morzsányival
jobb apává válunk.

Photo: Unplash (Vitaly Gariev)