Kire tartozik az abortusz?

Ej, de nehéz kérdés ez!

Felpezsdült a társadalom. Nyilvános viták ezreit láthatjuk, sokan úgy érzik, hogy érintettek, véleményük, érvük fontos. Szívhangrendeletről beszélnek, amiről már szakmai véleményt hallhattunk, hogy embertelen, nem szakszerű és ráadásul még csak be sem tartják. Mégis erről beszélünk, ami csupán egy lépés a sok lehetőség közül.

Amikor szabályozni akarunk valamit, hozzá akarunk szólni, tudnunk érdemes, miről van szó, mi a jelenség.

Mi az az abortusz?

Az abortusz vagy művi vetélés egy orvosi eljárással – a magyar jogszabályok szerint a terhesség 12. hetéig, súlyosan indokolt esetben 18. hetéig – történő terhességmegszakítás.

A várandós nők saját önrendelkezési joguktól fogva dönthetnek arról, hogy megtartják-e a "babát", illetve orvosi esetben maga az orvos tesz javaslatot az életképtelen embrió/magzat művi vetélésére vagy a nő életének megmentésére.

A beavatkozás során az embriót (0–8. hét) vagy magzatot és a méhlepényt eltávolítják.

A legtöbb magzatnak a 10. hétre már minden fontosabb szerve kifejlődik, egészen "emberkeszerűvé" válik. A 12. héttől nevezzük magzatnak, kb., 5 cm hosszú a feje búbjától a talpáig (merthogy eddigre már kezei és lábai is kifejlődtek).

A teljesebb kép érdekében érdemes megjegyeznünk, hogy létezik spontán vetélés is, ami a 24. hét előtt külső beavatkozás nélküli terhességmegszakadás. A spontán vetélések 70-80%-a még a 12. hét előtt megtörténik. Megesik, hogy a nő nem is észleli, nem tud róla, hogy pár hétig "otthont adott egy új életnek".

Mennyi abortuszról beszélünk?

Természetesen egy is sok. Mégiscsak egy bimbódzó élet kioltása, vagy a kifejlődésnek, továbbfejlődésnek megakadályozása. Tagadhatatlanul ez egy súlyos (fizikai, biológiai, egészségügyi, lelki, társas kapcsolati, társadalmi, erkölcsi stb.) következményekkel járó beavatkozás.

Az ötvenes években a háború emberi veszteségeit pótlandó – és feltételezem azért, hogy szép, igaz magyarokkal teleszüljék a Kárpát-medencét – tiltották az abortuszt, a nem kívánt gyermekeknek is meg kellett születnie. Több adót kellett fizetnie a gyermektelen családoknak. Rákosi rendszerében Ratkó Anna textilmunkásból lett egészségügyi miniszter nevéhez fűződnek ezek a korlátozások. „Asszonynak szülni kötelesség, lánynak szülni dicsőség!” – hirdették a korabeli plakátok.
Mindezek ellenére – s bár a lakosság száma megugrott – az „angyalcsinálás”, elhajtás házi – drasztikus önbántó – módszereit is sokan alkalmazták.

Ó, azok a 60-as évek, túl a levert forradalmon, a kirobbant szexuális forradalmon, a viszonylagos szabadság, a szabad szerelem időszaka, amikor a naaagy generáció a háborúk helyett inkább szerelmeskedett (Make love not war!). A Kádár-korszak engedékenyebbnek bizonyult, megjelentek a hormontabletták, fogamzásgátlók és a híres Postinor, az esemény utáni. Mégis, volt olyan év Magyarországon, hogy több, mint 200.000 abortuszt hajtottak végre, már amiről tudni lehetett. A népesség még emellett is folyamatosan nőtt.

„Éva tegnap volt az abortusz bizottság előtt.
Télikabátomra hasztalan keresek vevőt.”

/Cseh Tamás, Másik János – Bereményi Géza: Budapest/

Gondoljuk csak el, hogy milyen kellemes lehetett az engedélyért folyamodó nőnek a hideg folyosón várakoznia, míg beszólítják (jobb esetben el tudta valaki kísérni), minden arra sétáló hivatalnok pontosan tudja, mire vár, majd ott ülni a párt nagy termében, egy terített asztalnál ül az abortuszbizottság, fejük mögött a címer a falon, és akármilyen kérdéseket tesznek fel. Teljesen mindegy is, mit kérdeznek ott öten, férfiak és nők, rettenetesen kínos és megalázó lehet. És akkor – az egy hét gondolkodási időre hazaküldött nőt újból fogadva – ők megállapítják, hogy lehet, hogy nem lehet. Az apáknak sosem kellett megjelenniük.

A 70-es években, bár a fogamzásgátlók hatására némileg csökkent az abortuszok száma, újra szigorítani kezdték, amelyet igyekeztek adminisztratív trükkökkel kijátszani a párok.

1980-ra a magyar népesség elérte történelmi csúcspontját, majdnem 11 millió fővel. Azóta fokozatosan csökken a lélekszám.

Napjainkra 20.000 körülire csökkent a terhességmegszakítások éves száma. Hozzáadva a kb. 13.000 regisztrált spontán vetélést, 45 év alatt a magzati veszteség száma 102.000-ről a harmadára csökkent a KSH adatai szerint.

Aztán jött 2022-ben az ún. „szívhangrendelet”, hatásáról nem lehet konkrétumokat tudni. Inkább arról hallani többet, hogy a kétségbeesett, lelkileg kiszolgáltatott nőkre milyen traumatikus hatással van egy ilyen vizsgálat és hogy a rendelet mennyire nem óhajt foglalkozni e nők helyzetével, jogaival, lelki állapotával.

Miért folyamodnak abortuszhoz?

Ezerféle oka lehet, hogy egy pár, vagy egy nő, vagy éppen a szülei(!) az abortusz felé döntenek. Bár nem mi vagyunk – szerencsére – az abortuszbizottság tagjai, fontos mindannyiunknak ismerni az esetek többségét, hogy minél teljesebb képet lássunk.

A leggyakoribb talán, hogy olyan szociális, anyagi helyzetben fogant meg a baba, hogy képtelenek vállalni, felnevelni. Ilyenkor gyakori, hogy házuk sincs megfelelő, ételük sincs elegendő, rendszeres és elegendő bevételük sincs.

Lehet, hogy felkészületlenségből, „gondatlanságból”, nem tervezetten fogant meg, lehet, nem volt védekezés vagy nem vagy nem megfelelő volt, lehet, nem is tudták, hogyan kell (ez egész fiatalon megkezdett szexuális kapcsolat során könnyen előfordulhat). Akinek ez keresztbe vágná a tanulmányait, karrierjét, valószínűleg megijed, hogyan érvényesülhetne így. Valamint a kapcsolat sem biztos, hogy tartós marad, a fiatal fiúk, férfiak talán még jobban megijednek a felelősségtől, sokan lelécelnek, magára hagyva a lányt, kisasszonyt.

Lehet, hogy a teherbe esett lány boldogan megtartaná – bár elképzelése, terve és anyagi helyzete sincs rá, hogyan oldaná meg –, a szülők a családjukon esett csorbát kijavítandó, vagy mert ők sem tudják/akarják vállalni az újabb gyerek felnevelését, viszik el a „megesett” saját gyereküket abortuszra.

Van, hogy egy terhességi vizsgálaton kimutatnak egy betegséget, rendellenességet. Előfordul, hogy a szülők nem vállalják, képtelenek vállalni egy valamilyen beteg gyerek gondozását. Ennek sok oka lehet: volt már a családban ilyen és ismerik a terheit, a fájdalmát, a megpróbáltatásait, a veszteségeit, vagy van már otthon „ilyen” gyerek, speciális gondozást, plusz költséget igényel, az életmódjukba nem tudják elképzelni stb.

Olyan is előfordul, hogy magát az anya életét. egészségét veszélyezteti a terhesség valami rendellenesség, méhen belüli helyzet stb.

És ne feledjük, hogy (külső vagy éppen családon belüli) erőszak által megfogant gyermekeket – szerintem teljesen érthető és el nem ítélhető módon – nem feltétlenül szeretnék a nők megszülni, tutujgatni, minden nap az erőszakos elkövető arcmásával találkozni és felnevelni.

Mit lehet tenni?

Az abortusz, a szívhangrendelet egy utolsó pillanat.

Szerencsére időben és térben sokkal több lehetőség van alakítani a folyamatokon. Igaz, nem ennyire hangzatos, egyszavas, skandálható, jól kommunikálható, egymáshoz vágható, mert valójában sokkal összetettebb, nehezebben mérhető, de összességében mindenképpen előremutatóbb és humánusabb.

Ha fontos az emberi élet – mert erre hivatkozunk az abortusz ellen –, akkor fontosnak kell lennie számunkra a már élők életének is. Ha ezt igyekszünk rendbe tenni, akkor ebből eredően várható, hogy csökken a művi vetélések száma is. Hirtelenül ezek jutottak eszembe.

1. A tömeges nyomor azonnali felszámolása

2. Oktatás, felvilágosítás, tájékoztatás (lányok, fiúk, önismeret, testtudat, szexualitás, védekezés, fogamzásgátlás, gyerekvállalás, család, érzelmi világ, kommunikáció, önbecsülés támogatás, önvédelem stb.)

3. Intim dolgok áfájának csökkentése (közös teherviselés a női macerák rendezésében, valamint a #nemluxustaska program nemzeti szintre emelése)

4. Menstruációs szabadságnap, vagy könnyítés (emellett mi, férfiak is többet olvashatnánk a peteérésről, ami az élet egyik legcsodálatosabb, legkimunkáltabb biológiai mechanizmusa)

5. Pornó elérhetőségének korlátozása 18 év alattiak mobilkészülékein

6. Iskolai laptopokon felnőtt tartalmakat automatikusan kiszűrő programok, beállítások

7. Szülői értekezleteken – óvodától kezdve – szülőket biztatni, támogatni, felvilágosítani, hogy ne kütyüt adjanak a gyerekek kezébe, hanem mesekönyvet, legyen sok közös játék, együttműködő-megértő kommunikáció otthon, mert akkor kap elég figyelmet, szeretetet, amit tinédzser korában nem a korai szexualitásban keresi a szeretetet, törődést. Akkor mer majd kérdezni, akkor lehet vele őszintén beszélgetni.

8. Jó lenne a mai szülőket is oktatni, tájékoztatni, hogy a megváltozott világban mit és hogyan adjanak át a gyerekeiknek ahhoz, hogy képesek legyenek helytállni, tudatosan jelen lenni a világban, megvédeni magukat, kiállni magukért stb.

9. Olyan adózási rendszert kialakítani, ami támogatja a családok együttlétét, a mindennapi közös vacsorát, az egészséges táplálkozást.

10. Áldozatvédelmi és segítő rendszer fejlesztése, bővítése, komolyan vétele, menedékotthonok fejlesztése, legyen az gyermek és/vagy felnőtt áldozat, szem előtt tartva a traumatizáltságnak mielőbbi csökkentése és a biztonság megadása – szükségleteik figyelembe vételével

11. Szakmai protokollok kialakítása úgy, hogy egyértelmű, átlátható és objektív szakmai szempontok alapján döntenek a segítségnyújtás formájáról, minél kevesebb lehessen benne a mulasztás, vagy részrehajlás

12. Gyermekvédelmi rendszer – ahová bekerülnek világra jött nemkívánt, vagy megfelelő gondoskodást nélkülöző gyermekek – fejlesztése, korszerűsítése, bántalmazók kiszűrése, távol tartása.

13. Szociális területen dolgozók béreinek rendezése, munkafeltételeik javítása, létszám növelése, folyamatos szupervízió (lelki támogatást a kiégés ellen) és magas szintű képzések biztosítása

14. Erőszaktevők elleni büntetés szigorítása, áldozat fokozottabb jogi és fizikai védelme

15. Hatósági eljárások gyorsítása az áldozatok minél kevesebb faggatása, várakoztatása, bizonytalanságban tartása és minél gyorsabb biztonságba helyezése mellett

16. Kormányzati kommunikáció során felnőttként kezelni a társadalmat és emberséges módon segíteni a döntések meghozatalában. Anyagi, mentális vagy nevelési nehézségek esetén a családok helyben kapnak komplex szociális és pszichológiai támogatást, hogy megelőzzék a krízis kialakulását, mélyülését.

Úgy gondolom, hogy nagyon sok mindent és lehetőleg mindent meg kellene tenni azért, hogy minél kevesebben jussanak abba a helyzetbe, hogy dönteniük kelljen: megtartják-e a babát vagy sem. Ez az érintettektől tudatosságot igényel, a környezettől támogatást

Mit tehetek apaként, hogy gyermekemnek ne kelljen abortuszt átélnie?

Felelős apaként – ha mindezt átolvassuk – megállapíthatjuk, hogy semmi sem egyetlen egy kulcsszóról szól és a dolgok, folyamatok szervesen illeszkednek egymáshoz, egymásra épülnek. És van, amire van ráhatásom, másra pedig nincsen.

Pontosan ilyen a gyereknevelés: ha szeretnénk, hogy a gyerekünk nagy korában, felnőttként ezt vagy azt csináljon vagy ne csináljon, azt nekünk már baba korban kell megalapozni és minél több teljesen más dolgot csinálni, intézni, aminek a hatása, eredménye, következménye lesz az, amit neki szánunk.

Először is az anyjával törekedjek a kölcsönösen szeretetteljes-tiszteletteljes kapcsolatra.

Legyek minél többet jelen vele, velük, ismerjem őket, szokásaikat, nyűgjeiket, örömüket, reakcióikat, barátait.

Beszélgessek vele sokat, meséljek a saját életemről, akkor ő is fog és mer kérdezni, mer válaszolni, mer saját magától, magáról mesélni.

Engedjek neki NEM-et mondani, és tartsam is be. Ekkor megtanulja, hogy a NEM az valóban nem.

Tanítsam meg neki pici korban a bugyi-szabályt, később a testi-lelki változásokról meséljek neki. Fogadjam el a benne zajló folyamatokat és segítsem őket megérteni, átélni, túlélni.

Törekedjek a meghallgatásra, a megbízhatóságra, a következetességre, a tévedéseim-hibáim elismerésére, korrigálására, bocsánatkérésre, és adjak elegendő időt, támogatást, bátorítást a gyerek tévedéseinek-hibáinak felismerésére, korrigálására, bocsánatkérésre.

Olvassak utána felvilágosításnak, hogyan, mikor mit érdemes és lehet róla beszélni, milyen könyvet adjak a kezébe, mely podcastok, csatornák valók neki.

Engedjem meg neki, hogy kiálljon magáért, ha jelzi, hogy ne nézzem, forduljak el, menjek ki a szobából, ha átöltözik, fürdik stb. Tehát biztosítsak neki privát szférát, intimitást stb.

Tartsam a kapcsolatot a pedagógusokkal is, tudjak a gyerekem ottani életéről.

Nagy vonalakban legyek képbe a nemi érésével kapcsolatban, forduljak hozzá természetesen, sose tolakodóan, túl bizalmasan, ne faggassam, de – ha úgy adódik – a fontos kérdéseket igenis tegyem föl neki hidegen és tárgyilagosan, mint egy orvos.

Irassam be legalább néhány órás önvédelmi tanfolyamra, ahol kifejezetten a váratlan helyzetekre mennek rá.

Törekedjek egészségesen táplálkozni, és a gyereket is egészséges kajával "tömni". Tájékozódjak és meséljek az alkohol és szerek mindenféle hatásáról.

Ezekkel egy csomó kockázatot előre lehet csökkenteni. Kizárni ugyebár soha semmit, de mennyivel jobb érzés, hogyha megtettünk mindent, amit lehet.

Dióhéjban ennyi és ez sem kevés. A szemlélet itt a lényeg: lehetőleg tudatosan, játékosan, könnyedén, néha észrevétlenül készítsem fel az életre és lássam el ehhez megfelelő ismeretekkel. Hogy megtaláljam az egészséges egyensúlyt a szigor és a kényeztetés között.

Huba

Napról napra morzsányival
jobb apává válunk.

.

Photo: ai