Itt most kicsit kifordítom a helyzeteket és megnézzük, vajon valódi szükségletről beszélnek a szereplők, vagy vágyról, esetleg elvárást, követelőzést fogalmaznak meg, vagy mi húzódik meg a gondolatban?

Amikor a gyerekünk, feleségünk, az apa vagy nagyszülő követel valamit, mindig húzódik valami mögötte a mélyben. Mit is akart ő mondani?

Gyerekeink

„Apuuuu, úgy szeretnék egy ilyen óriás, egy sokkal színesebb, mint, ami van, szóval azt, ott, amit múltkor láttunk, és nekem még nincs olyan, lécci, lécci, lécciiiii! Nekem arra nagyon szükségem van. És még egyet.”

Ez egy vágy, egy álom. Tényleg olyan jó lenne megkapni.

Az emögött húzódó szükségletek lehetnek:

• kreativitás, inspiráció (szeretné feldobni valamivel a játékidőt, új ötleteket, szerepjátékot bevinni)
• rend (lehet, hogy nem látja át, milyen játékai vannak)
• barátság, kapcsolódás, megértés (lehet, hogy abban a játékban találja meg a barátot, a kapcsolódás olyan formáját, amiben kibeszélheti a gondolatait, levezetheti a napi feszültséget)
• érintés, intimitás (lehet, hogy a pihepuha figura által több érintéshez, babusgatáshoz jut azáltal, hogy ő is babusgatja, cipeli, szeretgeti)
• önbecsülés (mivel az oviban kiderült, hogy „semmit sem érsz, ha neked nincs olyan”, ezért ő is értékes lenni, részese lenni egy bandának, egy „értékközösségnek”)
• érzelmi biztonság (lehet, hogy „csak”, azt szeretné, hogy legyen, játsszon vele valaki, hogy figyeljenek rá)

Kismamák

„Mikor mehetek már vissza dolgozni?”

Az emögött húzódó szükségletek lehetnek:

• visszajelzés (a munkahelyi visszajelzéseknek kidolgozott rendszere van, értekezlet, recognition award, szóbeli elismerés, értékelési rendszer, lehet tudni, hogy hol tart a munkában, az eredményességben - szemben a baba ismeretlen és még nem megtanult, nehezen dekódolt jelzéseivel)
• együttműködés (a munkahelyen csapatban dolgoznak - szemben otthon, ahol a nap nagy részében magára marad a kismama, egyedül kell feltalálnia magát minden ismeretlen, váratlan helyzetben, pláne kiélezett ez az első önállósodási korszakban)
• kreativitás (a munkájában jobban megtalálja a kreatív feladatokat, mint a visszatérő monoton feladatokban, rendelkezésreállásban)
• szabadság (pl. a munkahelyen maga oszthatja be az idejét, rugalmasan szervezheti meg a munkáját)
• önbecsülés (a munkahelyen szerzett tapasztalat megerősítette az önbecsülését - szemben az „otthon ülő kismama” szerepben állandó kételyek közt gyötrődve, vajon jól csinálja-e, elég jó anya-e?, és még nem is beszéltünk azokról, akik akarva-akaratlan bizonygatják róla, hogy nem elég jó)
• pihenés (kisarkítva: a munkahelyről el lehet menni szabadságra)

Kispapák

„Arra van szükségem, hogy legyen minden este vacsora, amikor hazaérek”

Ez így ebben a formában sajnos elvárás, követelés. Nem igazán erősíti a kapcsolatot.

Lássuk csak, az emögött húzódó szükségletek lehetnek:

• táplálék (a nap folyamán nem volt alkalma apának ennie - meglehet, eközben anyának sem -, jó lenne valami finomat enni. Valós szükséglet, hiszen ennie mindenkinek kell. A nagy kérdés, hogyan oldja meg a férfi, ha nincsen felesége, párja? Miért egyértelmű, hogy a feleség? Természetes: a házassággal egyfajta kedvenc stratégiai megoldáshoz ragaszkodunk. A lehető legtöbb dolgot a párunkkal képzelünk el.)
• gondoskodás (jó lenne, ha valaki gondoskodna róla és meleg étellel várná odahaza, hogy mihamarabb feltölthesse a „kiürült raktárat”)
• könnyedség (pl. amíg nem főz magára, addig elintéz még valamit)
• együttműködés (úgy véli, a feladatok így vannak leosztva, az is lehet, hogy megbeszélték: egyik dolgozik, bevésérol, másik intézi a főzést)

Nagyszülők

„Én is látni akarom a kisunokámat!”

Az emögött húzódó szükségletek lehetnek:

• az élet szolgálata (látni az öröklődést, hogy az ősöktől kapott élet megy tovább)
• kapcsolódás (egy cuki gyerekkel egy levegőt szívni, arcába nézni, ismerkedni nagy öröm)
• fejlődés (megnézni, mennyit fejlődött a éegutóbbi alkalom óta, érzékelni a fejlődést, gyarapodást, miközben a nagyszülő élete azért valójában inkább zsugorodik, és megélheti a fejlődést is, hogy már másként: tudatosabban, könnyedebben tud egy gyerekhez fordulni, mint annak idején szülőként)
• gondoskodás (szeretne ő is gardírozni, tutjgatni valakit)
• hozzájárulás (azalatt hadd találkozzanak a szülők, vagy hadd foglalkozzanak a másik gyerekkel)

Huba

Napról napra morzsányival
jobb apává válunk.

.

Photo: