Hogyan járulhat az elvárások kibeszélése az egészséges és kiegyensúlyozott párkapcsolathoz? Ezt járjuk itt körbe.

Elvárásokkal tele a padlás

Amikor gyerekként rohangáltunk, elvárták, hogy ne szaladjunk ki az utcára, szóljunk, ha valakinek betörtük az ablakát, vagy valamelyikőnk zanyált a biciklivel, vagy ha rossz jegyet hoztunk haza.

Elvárták, hogy elpakoljuk az edényeket, leszedjük a ruhát, pláne ki is teregessünk, hogy kitakarítsuk a szobát, hogy ne koszoljuk össze a tiszta ruhát. Csak úgy ömlenének belőled is, és talán holnap hajnalig is képes lennél sorolni.

Tényleg elvárták, vagy mi gyerekként így éltük meg?

Milyen érzés ezeket felidézni?

Pont így érezhet a gyereked is, hihihi. (Az enyém is, PEACE!)

Aztán ott vannak a hivatalos elvárások, határidők, törvények, írott vagy íratlan szabályok. Mindenhol csak elvárás, elvárás, elvárás. Belegondolni is borzasztó.

Nyilván így nem lehet élni a mindennapjainkat, hogy minden egyes szabályon, elváráson összerezzenünk, megundorodunk. A legtöbbet megszoktuk, elfogadtuk, beépítettük a személyiségünkbe (internalizáltuk), álmunkból felkeltve is "helyesen" cselekedünk.

Mások - úgy értem, más elvárások - pedig mégiscsak bosszantanak, kavarodást okoznak, eltávolíthatnak, ha nem értjük az értelmét, a mögötte rejlő szándékot vagy szükségletet.

Az elvárások kissé elméleti hátteréről itt olvashatsz.

Szerepek és felelősségek

Amikor azt hisszük, vagy elvárjuk, hogy a másik megteszi, előfordulhat, hogy csalódnunk kell.

• Nem tette odébb.
• Nem hozta el.
• Nem készítette el.
• Nem azt készített.
• Nem akkorra.
• Nőjjön már fel a feladathoz! stb

Gyereknevelésben fontos lehatárolni a szerepeket (pl. apa is tologat babakocsit, felköti hordozókendőbe a babát, apa is pelenkáz stb.?), a feladatokat, a felelősségi köröket. Kifejezetten igaz és hatványozottan fontos ez külön háztartásban élő szülők esetén.

Tehát érdemes megegyezni, a héten ki megy az oviba, ki fog menni szülőire, ki intézi a bevásárlást, ki viszi és melyik edzésre a gyereket stb. Ezeket érdemes időről-időre átbeszélni, nem túl sok vállalás-e, megterhelés-e, szervezés-e egyikőnk rérszéről.

Jelentősen befolyásolják vállalásainkat a társadalmi elvárások, mit kell(ene) tudni, tenni egy nőnek és egy férfinak, egy kismamának, kispapának, egy anyának, apának, a gyereknek. Ott lebeg az így szokás, ezt így kell, neki illik megcsinálnia damoklészi mantra. Nehéz függetleníteni magunkat ettől, de érdemes kiállni önmagunkért.

Kommunikáció

Időnként - gyakran - megjelennek elvárások az érzelmek és gondolatok kifejezésére.

• Honnan tudjam, mi van most vele?
• Igazán elmondhatná!
• Most miért nem bír csöndben maradni?
• Már megint minek ez a hiszti?
• Persze most nem mondasz semmit!

Az van, hogy ezt nem tanultuk ezidáig. Sem a szüleinktől, sem az iskolában. Persze vannak kivételes családok, ahol ez működik, de tömegesen nem ez a szemlélet hatja át az országot, pláne a nagyvilágot, tömegkommunikációt.

Érdemes ezzel külön foglalkozni, asszertív, erőszakmentes, együttműködő kommunikációs tréningeken. Én is ilyen tréningeket tartok apáknak, párkapcsolatoknak.

Idő és figyelem

Ó, az idő és a figyelem! Azt hisszük sokszor, hogy ránk figyelnek, pedig mosogatás, teregetés, legózás, tévénézés közben valószínűleg nem. Vagy nem annyira.

Egy gyereknek az idő és figyelem olyan, mint autónknak a benzin. Apa, figyelj!, Anya, nézd! Napjában milliószor kéri, ugye?

Tehát szükség van arra, amikor csak a gyerekre figyelsz (akár csak 5 percre), vagy a párodra. Szemébe nézel, ő a tiédbe, és közben termelődik az oxitocin, még jobban fogjátok szeretni, elviselni egymást. Jó az!

A figyelem nem csak a tekintet odafordítását jelenti, hanem a figyelmesség, a gondoskodás, háttérben megszervezés, elintézés, valaminek a biztosítása is.

Szeretetnyilvánítás

Tudod-e, hány féleképpen lehet szeretetet kifejezni?

Érezted-e már azt, hogy a másik igazán szerethetne úgy, akkor és ott, ahogy az neked jól esik? Vajon a másik ezt pontosan tudja, hogy mi a jó neked? Beszéltetek róla? Elmondtad neki?

Itt-ott néhány családban elhangzik valami ilyesmi mondat, burkolt elvárás:

• Ugye szeretsz?
• Te mért nem mondod sosem, hogy szeretsz?
• Mi lenne, ha meglepnél valamivel / hoznál ajándékot / többet megölelnél?
• "Szeress úgy is, ha rossz vagyok!" - na jó, ezt poénból írtam ide Zámbó Jimmytől.
• "Az esküvőn mondtam már, hogy szeretlek. Ha változás lesz, szólok." - mondja a székely viccben a bácsi.

Javaslat: ismerjétek meg egymás szeretetnyelveit, és építsétek be azokat a mindennapi életben.

Pénzügyek

A pénzügyi elvárások is nagyon súlyosak tudnak lenni. Hogy legyen otthon elég sok pénz, de inkább a duplája, és még jusson erre is, arra is. Ha nincs - elég -, szorongást okozhat. Ha tényleg elfogy hó vége előtt, akkor kilátástalanság, bizonytalanság járja át a családot.

Érdemes átbeszélni és leírni a közös pénzügyi célokat, kiválasztani a pénzkezelési módszereket, nagyjábóli költési terveket vezetni. Ha átgondoljuk az éves várható költségeinket, vannak céljaink, jobb döntéseket hozunk akkor, amikor azt kell mérlegelni, mi fontos és mi nem annyira fontos.

Intimitás

Amikor ömlik a plakátokról a szexualitás (mindent ledér és dögös nőkkel adnak el), és kattintásra érhető el a p0rn0, akkor a szexualitással kapcsolatos elképzeléseink, vágyaink, elvárásaink ezekhez kezdenek igazodni.

Szeretnék, ha a mi partnerünk is olyan akrobata lenne a hálószobában, annyi ideig bírná, úgy viselkedne, mint a "művésznő" a filmeken.

Érdemes arról is nyíltan beszélgetni, hogy kinek mik a szexuális és érzelmi igényei, és hogyan lehet megtalálni az egyensúlyt az egyéni és közös vágyak között.

Hűség

Ha házasságban éltek, valami olyasmit fogadtatok egymásnak, hogy holtomiglan-holtodiglan együtt. Ez bizony egy hűséget jelent.

Ott lebeg az elvárás, hogy a másikhoz hű leszek, megbízok benne, bárhová megy. A monogámia játékszabálya ez.

De a poliamor kapcsolatokban is fontos a hűség, ha ezt egymásnak kimondják a partnerek.

Amíg elvárásként élem meg a hűséget, addig teher, béklyó. Ha a páromra vagyok kíváncsi, őt szeretném megismerni, megbízom benne, és bennem is meg lehet bízni, a tisztelet kölcsönös, akkor ebből adódik, hogy más nem kell, tehát hűséges is tudok lenni.

Érdemes erről is beszélgetni konkrétan, kinek mi fér bele, ki hogyan értelmezi, mi számít megcsalásnak, mi fér bele a kapcsolatba.

Családalapítás

Amikor még nem jártál senkivel, folyton kérdezgettek: nna, van-e már kislány?

Amikor jártál valakivel, kérdezgették: nna, mikor kéred meg a kezét?

Amikor megkérted a kezét, nnna, mikor lesz már esküvő?

Amikor már régóta együtt éltek, nna, mikor jönnek már az unokák?

Rengeteg elvárás fogalmazódik meg a szüleink felől felnőtt korban is. De párunk felől is jöhetnek ugyanezek. S van, amikor már bennünk dübörög az elvárás, hogy most már lépni kellene a következő szintre.

Itt is az őszinte beszélgetések tudják úgy előre vinni a kapcsolatot, hogy az mindkettőtöknek a lehető legelfogadhatóbb legyen. Közös célok, tervek, elképzelések mindig jó témák lesznek.

Egyéni fejlődés

Amikor egyikőnk jár tréningre, továbbképzésre, többet olvas valamilyen témában, újabb papírt/szakmát szerez, óhatatlanul is előfordulhat, hogy elfejlődik a másik mellől. Másként, máshonnan lát majd/már dolgokat, önmagára, a párkapcsolatra.

Megesik, hogy megjelenik az elvárás, hogy a másik (szülő, gyerek) is fejlődjön, lépjen már, hagyjon fel a rossz szokásával, álljon ki magáért, nőjön már fel, tanulja már meg, ne kelljen neki még egyszer elmondanom stb.

Egy szóval: beszélgetés, beszélgetés, beszélgetés

Fontos, hogy az elvárásokat folyamatosan megbeszéljétek, és nyitottan kommunikáljatok egymással. A tiszta megértésre és az egyetértésre törekvés hozzájárulhat az egészséges és kiegyensúlyozott párkapcsolathoz.

Ha igazán érdekel, ha meg akarod érteni, hogy mi húzódik az elvárások mögött a mélyben, akkor gyere el az egyik ApaHangon-tréningre!

Huba

Napról napra morzsányival
jobb apává válunk.

.

Photo by Ambitious Studio* |
Rick Barrett on Unsplash