„Mit tudok tenni a csecsemő szoptatása alatt? Ott lehetek, vagy rám nem tartozik?” A szoptatás ugyan elsősorban az anya és a baba közti kapcsolat, de az apa is fontos része ennek a háromszögnek. És ha közelről megnézzük, a szoptatás valóban csodálatos: egyszerre biológiai, érzelmi és kapcsolati folyamat.

Mit ad a babának?

A kisbaba számára a szoptatás nem pusztán evés. Ez az a pillanat, amikor átélheti a teljes biztonságot, a fizikai és érzelmi biztonságot egyaránt. A szívverést újból közelről és közvetlenül hallja, közelről érzi anya testének illatát, melegét, megnyugvást kap. Tulajdonképpen ezek az első olyan tapasztalatok, amelyekből a baba megtanulja: a világ minden furcsasága, váratlansága, változatossága ellenére egy biztonságos hely, ahol a szükségleteire válasz érkezik. Ez az élmény lesz a későbbi kötődés és bizalom alapja.

Mit ad az anyának?

A szoptatás az anyát hormonálisan és érzelmileg is formálja. Az oxitocin termelődése segíti a kötődést, csökkenti a stresszt - pedig valószínűleg mérhetetlenül fáradt, kimerült -, elősegíti a regenerálódást. Rohamtempóban dolgozik benne a laboratórium, termeli a tápanyagot a csecsemő számára, igyekszik újra visszarendezni az anya testét, ami kilenc hónapon át készítette fel a belső gondozásra, életben tartásra és a világrahozásra. Ezért neki is pihenésre, nyugalomra, sok folyadékra, tápanyagdús ételekre van szüksége.

De a mentális hatása legalább ilyen jelentős: a sikerélmény, hogy képes gondoskodni, erősíti az önbizalmat, önbecsülést.

Ugyanakkor nagyon érzékeny időszakról van szó. Az anya számára kulcskérdés, ki van jelen szoptatás közben. Van, akinek csak a párja közelsége ad biztonságot, más a teljes nyugalmat, üres szobát igényli, természetesen kényelmes szoptatófotellel, támaszokkal az ágyon stb.. Ha ezek a szükségleteket tiszteletben tudjuk tartani, a szoptatás idővel sokkal inkább lehet felszabadító és örömteli élmény.

Írtam, hogy idővel. Igen, időre is szükség van, hogy baba és anya összeszokjon, hogy is kell tartani, szájába adni, feküdni, mikor kezdje, meddig tartson stb. Hogy kialakuljon az együttműködés, a megértés. Sok gyakorlással és néha aggodalommal, frusztrációval jár, vajon jól csinálja-e, eleget evett e, elégséges-e az anyatej stb.?

Ha elapad a tej, vagy ingadozik a mennyisége, ha nem indul el, akkor először is bátorításra, támogatásra van szüksége az anyának, amit te, családtag és a védőnő tud megadni neki. Mindenképpen kérjünk segítséget, ne hagyjuk kétségek közt a kismamát!

Mit ad az apának?

Apaként mi leginkább arra gondolunk, hogy a szoptatásból kimaradunk, de ez nem újdonság, a terhességből, az első benti mocorgás élményéből és a szülés katrzissából is kimaradunk. Csak közvetve tudunk hozzá kapcsolódni.

A támogató jelenlét valójában óriási szerepet játszik. Amikor az apa biztosítja a nyugodt környezetet, nyugalmat – egy pohár víz, egy kényelmes párna, egy kendő, vagy éppen a kéretlen tanácsok finom elhárítása –, akkor ezzel a hozzájárulással nemcsak az anya lesz kiegyensúlyozottabb, hanem a baba is, a táplálkozás is.

Felelősen tudod jelezni anyának, hogy lehetőleg ne ilyenkor mobilozzon, mert szüksége van a babának az anya tekintetére, attól is élesedik a látása, gazdagodnak az érzelmi kifejezései. Érdemes erről beszélgetni, ennek utánanézni.

És ne feledjük: a szoptatás körüli élmények tanújává válni mély érzelmi tapasztalat. Az apák gyakran számolnak be arról, mennyire megható látni, ahogy a gyermek megnyugszik az anyja karjaiban, és látni azt, ahogy a párja/felesége milyen szépen beletanul, egyes dolgokat pedig ösztönösen jól csinál. Ez a pillanat erősíti a kötődést és az összetartozást.

Ha pedig ki lettünk tessékelve a szobából valamilyen okból, fogadjuk el, akkor valószínűleg a távollétünk - de még hallótávolságban! - támogatja ezt a bensőséges kapcsolódást. Ezalatt remek alkalom nyílik arra, hogy előkészítsük a konyhában, fürdőszobában, babaszobában egy következő lépést, ami megkönnyíti a nap folytatását vagy lezárását. Vagy a testvérrel játsszunk, megadva neki a külön figyelmet.

Az érzelmek kimaxolva

A szoptatásban az a különleges, hogy egyszerre ad táplálékot és érzelmi biztonságot. A baba szeretetet él át, az anya átadja magát a gondoskodásnak, az apa pedig részese lesz ennek a bensőséges körforgásnak. Tudományosan mérhetjük a hormonokat és az idegrendszeri hatásokat, de emberként azt látjuk, hogy ilyenkor mindenki közelebb kerül egymáshoz. Ezért is tartom csodálatosnak a szoptatást: olyan érzelmi alapokat ad, amelyek egy egész életre kihatnak.

Ha már érzelmek. Az apákat gyakran eltalálja a lelkesedés, hogy hű, ezek aztán a domborulatok, micsoda keblek! De aztán hamar jön a csalódás, hogy az bizony "nem nagyoknak készült", hanem a picibabának. Amúgy is borzasztóan érzékeny a bimbó tájéka, esetleg begyulladt, kisebesedik. Egyáltalán nem kíván a nő más érintést. Szóval nálunk mérhetetlen nagy önuralomra, kitartásra és türelemre van szükség a megértésen, elfogadáson túl.

Második fokozat: cumisüveg

Nna, itt jön el a mi időnk! Be tudjuk készíteni, fel tudjuk melegíteni, karunkba tudjuk venni és be tudjuk neki adagolni. Nagyon izgalmas dolog. Csukott szemmel, éjjel botorkálva, kitapogatva... Megoldjuk, kérem, megoldjuk!

Ezalatt az édesanya megkísérelhet egy incifinci énidőt, öngondoskodást kicsippantani a 0-24-es ügyeletből: elmehet mosdóra, sétálni a levegőre, falatozni egyet, vagy éjjel megpróbálhat visszaaludni.

A szoptatás tehát nem csak az anya ügye, nem csak a baba szükséglete, hanem egy közös családi élmény. A baba biztonságot, az anya megerősítést, az apa pedig közelséget és részvételt kap. Apaként nem kell szoptatni ahhoz, hogy jelen legyél – elég, ha biztosítod azt a közeget, ahol anya és gyermek egymásra hangolódhat. Ez az a pillanat, amikor családként együtt növekedtek.

Huba

Napról napra morzsányival
jobb apává válunk.

.

Photo: Unplash, Helena Lops